Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 18. (Kaposvár, 1987)
Bognár Tibor: Fejezetek Szulok történetéből (1750-1812)
* * * Szülök történetét levéltári források alapján 1750-től, a község németországi családokkal való betelepítésétől lehet folyamatosan nyomon követni.1 Területét 1677-ben a környék több településével együtt a Széchenyi-család kapta meg királyi adományként Nádasdy Ferenc volt országbíró és somogyi főispán elkobzott birtokaiból.2 1740-ben Széchenyi László lett a földesura, akinek a kezdeményezésére indult meg az addig a szomszédos Darány közigazgatási határához tartozó puszta betelepítése.2 A telepítés eredményeként hamarosan községi rangot kapott, és megindulhatott sajátságos, a környezetétől gyökeresen elütő berendezkedése útján. Környezetében a betelepítéskor a török hódoltságot elnéptelenedés nélkül átvészelt, a korszak körülményeihez képest viszonylag jelentős népességet számláló református többségű magyar falvak helyezkedtek el, melyek túlnyomó többségükben szintén a Széchenyi család birtokaihoz tartoztak/* A református történeti irodalomban az „elnyomás koraként” emlegetett ellenreformációs politika ismeretében feltételezhető, hogy a katolikus német telepesek helyének meghatározásában számottevő szerepe lehetett az erős református tömb egységének megbontását célzó törekvésnek is, azonban az uradalomnak a már régóta gondot okozó terület gazdasági hasznosítása minden bizonnyal fontosabb volt, mint a korszak nagypolitikájának minden áron való követése. Erősen motiválhatta az uradalmi igazgatást a környéken nagy számban jelenlévő és hagyományos gazdálkodáshoz szokott magyar községek elé való példa állításán,ak lehetősége a felsőbbség szempontjából közmondásosan könnyebben kezelhető, dolgos takarékos és általában olyan feltételezett túlajdomságokkal rendelkező németek betelepítése révén, akik elősegíthették a XVIII. század közepén még viszonylag gyér népességű és gazdaságilag nem teljesen kiaknázott területen az uradalom számára jelentős anyagi előnyök lehetőségét megcsillantó gazdálkodási formák meghonosítását is. Ettől eltekintve azonban a katolikus birtokos család számára természetesen nem volt közömbös az uradalom népességének vallási összetétele sem, ezért már a község betelepítési szerződésében is hangsúlyozottan szerepelt, hogy a letelepedést csak katolikus vallásúak számára teszik lehetővé. Ezen túlmenően a távlatokat tekintve is fontosnak tartotta az uradalmi igazgatás - mintegy az egységes berendezkedés fő zálogaként - a község vallási egységének a megőrzését, amikor az egyébként szabad költözési joggal rendelkező német jobbágyság számára távozási szándék esetén katolikus1 helyettes állítását kötötte ki az elköltözés feltételéül.5 Mindemellett a gazdasági szempontok elsődlegességét látszik bizonyítani az is, hogy a terület hasznosítási lehetőségeit feltételezhetően előzetes vizsgálattal térképezték fel és az dohánytermesztésre alkalmasnak bizonyulván, már a betelepítési szerződés is súlyponti tényezőként, mint kedvezményezett, dészmamentesen folytatható tevékenységet tárgyalja a termesztés problémáját.1* A szerződéses rendszer keretében az uradalmi igazgatás a község részére az úrbéri terhek nagy részének pénzzel való megváltását már kezdettől fogva lehetővé tette. Ez előfeltétele volt annak, hogy a községben a rendkívül munka- és időigényes dohánytermesztés beindulhatott. A terhek megváltása, amely a keznek, s a dolgozat időhatárán már túlmutató kérdések magyarázatát is sok esetben ennek az időszaknak az ismerete adja meg a számunkra. 222
