Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 18. (Kaposvár, 1987)
Szili Ferenc: Vásárok Somogyban (1700-1848)
terséges fékezése az adott viszonyok közepette inkább a kereskedelem és a gazdasági fejlődés fékjévé vált. Heti- és búcsúvásárok Hetivásárok a XVIII—XIX. században csak olyan helyeken alakulhattak ki, ahol a kézművesség magas színvonalú és árutermelő tervékenységet folytatott, de a mezőgazdaságnak és az állattartásnak is hasonlóan fejlettnek kellett lenni.:!8 Nem véletlen, hogy a XVIII. században a megyében többnyire csak országos vásárokat tartottak. A gazdaságilag fejlettebb mezővárosok, Szigetvár, Marcali, Nagyatád, Kaposvár kapott csak hetivásárokra szabadalmat. A gazdasági fejlődésben a feudális és a kapitalista viszonyok között félúton megrekedt mezővárosok ilyen igényekkel nem is léptek fel. Az 1819. évi összeírás szerint a XVIII. századi állapotokhoz viszonyítva e tekintetben lényeges változás nem történt. Igaz, hogy a reformkorban még néhány mezőváros hetivásárra is szabadalmat kapott, így többek között Kéthely, Nemesdéd, Nemesvid, Tab, a megye terjedelméhez és népességéhez viszonyítva a hetivásárok száma még így is meglehetősen kevés volt. Az 1834. évi megyei felmérés szerint a hetivásárok járásonként az alábbi képet mutatták.39 A szigetvári főszolgabíró jelentése szerint a szigeti hetivásárokban fa és élelmiszereken kívül mást nem árultak. A kontárokat pedig kitiltották, csak az országos vásárokon árulhatták készítményeiket, ha a piacon kívül próbálták áruikat értékesíteni, a céh érdekeire éberen őrködő mesterek a hatósággal azokat elkoboztatták. A múlt században a céhek a kontárokkal szemben még keményebb álláspontot képviseltek. A szigetvári szabómesterek 1758. évi articulusa szerint határozatot hoztak, „hogy semmi himpellérnek ne legyen szabad munkálkodni, se vásárra portékát hordani”.40 Az idők folyamán a céhek a merev elutasító álláspontjukat ugyan kénytelenek voltak némileg mérsékelni, de a hagyományok bűvkörében élve nem vették észre, hogy a gazdasági törvényszerűségek articulusaikat már túllépték. A marcali járásban lévő hetivásárok lényegében liberálisabbak voltak, a főszolgabíró jelentéséből kitűnik, hogy „kiki teljes szabadsággal anélkül, hogy valakitől gátoltatnék, kézi műveit árulhatja, adhat és vehet”.41 A kaposi járásban Kaposvár mezővárosán kívül hetivásárokat nem tartottak. A kontárok és más vidékekről érkező mesterek itt sem zavarták meg a céhbeliek érdekeit, csupán gelencsérek jöttek áruikat értékesíteni. A kaposvári céhek egyébként eléggé nyitottak voltak és az idegenből ideszármazottakat is befogadták. A babócsai járásban sem voltak konfliktusok a céhtagok és a kontárok között, akik a céhekbe nem akartak beállni, azok is szabadon folytathatták mesterségeiket. Ezzel kapcsolatosan a megye progresszív álláspontot képviselt, 1840-ben a Helytartótanácsnak az alábbiakat jelentette, „miután a kézművek s portékák vásári szabad áruitatásának bárminő megszorítása a szabad kereskedésnek elveivel, s ennél fogva nemcsak nézetünk, de törvényünkkel is ellenkeznek, ezen tekintetnél fogva kebelünkben lévő vásárokon portékáját s kézműveit árulni, minden megszorítás nélkül mindenkinek szabad jogában áll”.42 204
