Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 18. (Kaposvár, 1987)
Szili Ferenc: Vásárok Somogyban (1700-1848)
A hetivásárok funkciója láthatóan lényegesen más volt mint az országos vásároké. A mezővárosnak és közvetlen környezetének _az élelmiszert és a legfontosabb közszükségleti cikkeket biztosította, a limitációban feltüntetett áraknak megfelelően, .azoktól eltérni nem lehetett. A XIX. század elején a megyében a búcsúvásárok is elterjedtek, természetesen egészen más funkciót láttak el, főképpen ünnepi jellegűek voltak, rendszerint azokhoz is kötődtek. Minden falunak kijelölték a búcsú napját, amely hagyományszerűen öröklődött nemzedékeken keresztül. Ezek a búcsúk egyúttal alkalmat adtak a rokonlátogatásra, és a mulatságokra is. Spontán módon jöttek létre, nyilvánvalóan a helyi lakosság kezdeményezésére, majd megyeszerte visz- szavonhatatlanul elterjedtek. A földesurak és a hatóságok kezdetben hallgatólagosan tudomásul vették, később felismerték, hogy a búcsúvásárok az országos vásárok érdekeit sértik. Ezért ott, ahol a földesúr kifogást emelt, utasították, hogy azt „futólevél által eltiltsák ... és vigyázzanak, hogy ezen tilalmat 6enki által hágni ne merészelje”.43 1806-ban Csisztáv István iregi tiszttartó gróf Viczay Mihály nevében kérte a megyét, hogy a törökkoppányi búcsúvásárok, „amelyek az iregi privilegizált vásároknak nagy kárával tartatnak... elrontassanak”.44 A tilalmazások ellenére ezeket a vásárokat nem lehetett megszüntetni. A falvak lakói a hosszú téli hónapok egyhangúsága után igényelték ezeket az unaloműző mulatságokkal tarkított népünnepélyeket. De a nyári és őszi nehéz fizikai munkát is ünneppel akarták teljesebbé tenni. Ezeknek a vásároknak a kulturális és a közösségteremtő funkcióját is kitapinthatjuk. Az ünneplőbe öltözött falu ezt a napot magáénak vallotta, megszólaltak a hangszerek a mulatságokon, a gyermekek és az öregek egyaránt megtalálták a szórakozás lehetőségeit. A távolabbi vidékekről érkező rokonok, ismerősök információkat cseréltek a helybeliekkel, a helyi eseményeken túl országos kitekintést is kaptak egymástól. Formálták egymás világnézetét és nyilván - a reformkorban egyre inkább - a sorsukat érintő társadalmi kérdésekben is véleményt cseréltek. Ezek a találkozások jelentősek voltak még azért is, mivel köztudott, hogy a megye déli részén svábok, sokácok és horvát nemzetiségiek is éltek, gyakran egy faluban is, így az ilyen alkalmak a közmegegyezés pillanatai lehettek. De a vallási ellentétek is elsimulhattak e közös ünnepen. Ezeknek a vásároknak természetesen volt egy másik negatív arculata is. Hogy melyik jellege érvényesült, az a lakosság műveltségétől, a község vezetőitől és sok tekintetben a hatóság megértésétől is függött. A hatóságok azonban szemléletükből adódóan csak a negatív jelenségekre figyeltek fel és azokból általános érvényű következtetéseket vontak le. Mert való igaz, hogy voltak kicsapongások, verekedések és egyéb visszásságok, de nem mindenütt. Az elfojtott szenvedélyek, a személyes sérelmek, a manipulált nemzetiségi és vallási gyűlölködések már megelőzően felhalmozódtak. Zala megye 1840-ben elkészítette a búcsúvásárok ellen hozott intézkedését, amely nyomtatványként is megjelent, azokat a falusi templomok és kocsmák ajtajára függesztették ki. Erről az intézkedésről értesítették a szomszédos törvényhatóságokat, így Somogy megyét is.45 A közcsendre hivatkozva a véres verekedéseket, a vakmerő kicsapongásokat kívánták felszámolni. Megtiltották a muzsikálást olyan helyeken, ahol „pénzért esznek és isznak, vagy cégért ütve a pásztorok, s más dobzódók öszve seregeinek, sőt oly helyeken is: hol az ilyenek elrejtve vendégeltetnek, teljességgel eltiltassanak, s megszüntessenek”.46 A reríi205
