Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 18. (Kaposvár, 1987)
Szili Ferenc: Vásárok Somogyban (1700-1848)
I. A királyi és a házipénztárba adóznak 4707.25 Ft 2. A földesúrnak árendát fizetnek 2 708,45 Ft 3A gimnáziumbeli exhortatornak és tanítónak 648,Ft 4A normál iskola három tanítójának 796,Ft 5A plébánosnak és a mesternek i 436,Ft 6. A város bírájának, a nótáriusnak, a pénztárnoknak és a servitoroknak i 682,Ft 7A város ügyvédének 976Ft 8. Az épületek tatarozására 3OO,Ft 9Néhány apróbb kiadás 300,Ft Összesen: 13 5 54,70 Ft A városatyák szerint a vásári jövedelem birtokában a fenti kiadást köny- nyebben viselnék el. A kérelemben szenvedélyesen hangoztatták hűségüket mind a királyhoz, mind pedig a földesurukhoz. Érdekes adalékokat tudunk meg a mezőváros történeti múltjáról. így többek között a török kiűzése, valamint a Rá- kóczi-szabadságharc leverése utáni belső zűrzavaros viszonyokról, amikor a jobbágyok - 1715-ben - nem akarták elismerni a földesúri jogokat, a zavargók „levéltárunk bizonyítása szerint, őseink erejével engedelmességre vonattattak”.35 Majd arra is hivatkoztak, hogy 1766-ban a jobbágylázadás alkalmából Festetics Kristóf, az akkori alispán a mindenre elszánt „öldöklő” jobbágyok kezébe került, akit a mezőváros polgárai mentettek meg a biztos haláltól. Nak és Dombóvár környékén éjjel-nappal fegyverbe állottak „és a nemességgel kezet fogva a lázadókat elszél esztették”.3(i 1780-ban majd kétszáz rab tört ki a megye tömlö- céből, akik fegyvereket szerezve rabolni kezdtek Kaposvár környékén. A mezőváros polgárai azonban elfogták őket és a rabokat a megye börtönébe szállították. 1800-ban az insurgens lázadók fenyegették a mezővárost - a megye börtönéből a rabokat ki akarták szabadítani és a megyeházat kirabolni. A lakosság felfegyverkezve féken tartotta az insurgenseket, amíg a katonaság meg nem érkezett. Végezetül arra hivatkoztak, hogy a kért két vásár által sem a szomszédos vá6árszabadalmasok, sem pedig a földesúr kárt nem szenvedne. A mezőváros földesura, Eszterházy, kifejezetten hasznot is húzhatna ebből, „amennyiben ezen vásárokon az ő borai mérettetnének, de egyébként is jobbágyai gyarapodása által, kik ennek következtében a terhek elviselésére is sokkal alkalmasabbakká lennének, az uradalom java is előmozdíttatnék”.37 A vásári szabadalmakkal rendelkező Kaposvár környéki uradalmakat azonban nem hatotta meg a fenti hűségnyilatkozatnak is beillő kérelem és a mezőváros vásári privilégiuma ellen vétót emeltek, még a mezőváros földesura, Eszterházy is. Az uradalmak rendszerint a vásárok túlburjánzását hangoztatták, valamint azokat a károkat, amelyek a munkáshiány miatt a mezőgazdaságban keletkeztek. A másik oldalon a közbirtokosok és a mezővárosok polgárai, az általa nyert haszonra és a kölcsönös nyereségre hivatkoztak. A vásári joggal rendelkező uradalmak kétségkívül nem voltak érdekelték a „versenytársak” támogatásában, egyfajta „céhes” magatartást tanúsítottak, általában mindent elkövettek, hogy újabb vásárhelyek ne létesüljenek. Valójában az országos vásárokból nem volt túltermelés, a megyeszélekről a lakosság arra kényszerült, hogy a szomszédos megyék vásárait vegyék igénybe. A vásárok azonos szinten tartása és mes203
