Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 18. (Kaposvár, 1987)
Szili Ferenc: Vásárok Somogyban (1700-1848)
A nemesdédiek kérelme ellen leginkább a böhönyei uradalom ügyésze tiltakozott. Szerinte a megyét vásárokkal már „elárasztották”, alig van olyan nap - kivéve a téli időszakot -, hogy valahol vásárt ne tartanának. Az emberek pedig puszta megszokásból „a legdrágább munka idején seregenként vándorolnak . .. ezen elpazarolt napok sok százezrekre rúgó értéket emésztenek fel”.29 A nemesdédi vásárok a böhönyei vásárokat vagy tönkrejuttatnák, vagy pedig jövedelmében tetemesen csökkentenék, hangoztatta az ügyész. A csurgói uradalom ügyésze hasonlóképpen vélekedett, szerinte ezen a vidéken, mármint Iharosbe- rényben és Nagyatádon szép számmal tartanak vásárokat már így is, „a gyakori vásárok... a munkáskezeket a dolgoktól elvonják”.30 A nemesdédiek viszont azzal érveltek, hogy a megyebeli adózó nép jobbára állattenyésztésből él, adóját, papját, mesterét, uraságát és házi szükségleteit a vásárokon eladott marháiért kapott pénzből fizeti. Az úrbéri szolgáltatásokat az uradalmak mindenkor igénybe veszik, a vásárok tehát e tekintetben károkat nem okoznak. Az uradalmak általában a közérdekre hivatkoztak, de mindig saját szempontjaikat tekintették elsődlegesnek és azt a közösség ügyeként tüntették fel. 1841-ben az uradalmaik között is kitört a „vásárháború”. Hunyady József, a kéthelyi uradalom birtokosa vásári privilégiumát kívánta módosíttatni. A négy országos vásárt ugyanannyi baromvásárral akarta kiegészíteni.31 Kezdetben a vásárok még egységesek voltak, később azonban fokozatosan differenciálódtak. Az állatvásárokat külön, a megelőző napokon tartották, rendszerint a mezővárosok szélén, az úgynevezett vásártereken. Kaposvárott a vásártérhez vezető utat még a közelmúltban is marhahajtó útnak nevezték. A mezővárosok központjában a tágasabb tereken tartott vásárokban a gabonaféléket és a közszükségleti cikkeket értékesítették. Helyi emlékük a névhagyományokban Búza-térként maradt fenn. A hetivásárt, amelyet piharcnak neveztek, a központi utcákban, illetve tereken tartották. A kéthelyi uradalom iis a vásárok differenciálódását igényelte. Hunyady kérelmében még az is szerepelt, hogy a csütörtöki hetivásárt is kapcsolják össze állatvásárral. Ez ellen Széchenyi Pál, Marcali mezővárosának birtokosa óvást emelt, arra hivatkozva, hogy Marcaliban a hetivásárt hétfőn és pénteken tartják, így félő, hogy a forgalmasabb pénteki vásár látogatottsága megcsappan, mivel a környékbeliek esetleg a kéthelyi piacot választják. Appel József, a kéthelyi uradalom felügyelője viszont arra hivatkozott, hogy szerdai napra nem tehetik a vásárt, mivel ekkor tartják Kanizsán „a gabonapiacot”, amely „az egész megyének egyedüli gabonapiaca”.32 1844-ben Kaposvár mezővárosa két országos vásárt kérelmezett a Helytartótanácsnál, amelyet marhavásárral kívánt összekapcsolni.33 Kérelmüket az alábbiakkal indokolták. A mezővárosban mindössze 345 adózóház található, az Eszterházyak által építtetett épületek, valamint a városban élő nemesek és honoratiorok házai adómenteseik. A mezőváros lakói nyomorúságos körülmények között élnek, a négy hónapi bormérésnél egyéb közjövedelmük nincs. Ennek ellenére a következő terheket viselik évenként.34 megyénél.27 A kéthelyi, a csurgói és a böhönyei uradalmak tulajdonosai azonban tiltakoztak, mivel „sok munkálkodó kezek vonatfcatnak el a munkától a sok vásár miatt”.28 203
