Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 18. (Kaposvár, 1987)
Szili Ferenc: Vásárok Somogyban (1700-1848)
lajdoníthatjuk, amikor a kereskedelem még nem nyerte el méltó rangját és a nemzetgazdaság kissé lenézett ágának tekintették. A sűrűsödő vásárokról még Berzsenyi Dániel is „A magyarországi mezei szorgalom némely akadályairól” című munkájában lekezelően nyilatkozik. A vásárokat egyenesen a szegénység fő okaként emlegeti, szerinte a kis „hasznocska” eltörpül a nagy kár mellett. Majd ellenérvként arra hivatkozik, hogy télen, amikor alig van valamirevaló vásár Somogybán, a marhaeladás akkor a leggyakoribb, ,,mikor ellenben a vásárok előjönnek, szeszereg a gőbölös”.22 Berzsenyi, akit joggal ,,Somogy Széchenyijének” tekinthetünk, nemcsak azért, mert az elavult gazdasági viszonyokat felismerte, hanem előremutató gondolatai miatt is, alighanem e kérdésben megrekedt a táblabírói szemléletnél. Nem véletlen, hogy a nemesvidi közbirtokosok 1847-ben decemberben tartandó - Luca napi - marhavásárt kérelmezték. A decemberi vásárnak ugyanis az volt az előnye, hogy a gőböl ökröket ekkorra már meghizlalták és karácsony ünnepére rendszerint értékesítették.23 Ez volt a téli vásárok sikerének a titka. Ellentét az uradalmak és a mezővárosok között A mezővárosok és az uradalmak közötti rivalizáló dá.s is fékezte a vásárok további kiszélesedését. Az érdekeket nem tudták mindig egyeztetni, az uradalmak részéről pedig nem egy esetben hiányzott a jószándék. Általánosságban kijelenthetjük, hogy az uradalmak lépéselőnyben voltak, mivel vásári privilégiumaikat többnyire a XVIII. században kapták. A XIX. században fokozatosan felzárkózó mezővárosok nem mindig tudták jogaikat megvédeni a nagyhatalmú Széchenyiek, Eszterházyak, Festeticsek ellenében. Még a legnagyobb mezővárosok is, Szigetvár, Kaposvár, Marcali, Nagyatád földesúri tulajdonban voltak és érdekeiket lépésről lépésre egyezkedéssel tudták csak biztosítani. Természetesen e kérdésben a nagybirtokosok között is voltak konfliktusok és érdekellentétek. 1816-han Battyáni Antalt, a mozisgói uradalom birtokosát - a szigetvári uradalom birtokosának tiltakozása következtében - a Helytartótanács arra utasította, hogy a vásárok időpontját változtassa meg.24 A vásárok időpontjának az egyeztetését a hatóság komolyan vette, noha az érdekeltek nem minden esetben tudtak megegyezni. 1836-ban Kanizsa közölte Somogy megyének, hogy a heti vásárok napjait megváltoztatja.25 Az érdekeltek erre a bejelentésre az alábbiak szerint reflektáltak. Az ádándi és a nágocsi uradalmak tulajdonosai a nagy távolság miatt ez ellen nem tiltakoztak. A kaposvári uradalom részéről sem volt ellenvetés, de azért megjegyezték, mivel a kaposvári hetivásárokat kedden és pénteken tartják, részükről kívánatos lenne, ha Kanizsán hétfőn és csütörtökön tartanák. A marcali uradalom ügyvédje viszont tiltakozott, főképpen azért, mivel a pénteki vásárnap ütközne, amely a „Marcali hetivásárnak csökkenést szerezne”.26 A tiltakozók közé a nemesvidiek is felzárkóztak mondván, hogy Marcaliban hétfőn, Viden kedden, Nagykanizsán pedig szerdán tartják a hetivásárt, ugyancsak pénteken Marcaliban, szombaton Kanizsán, így a nemesvidi hetivásárok károsodnának leginkább, mivel az Kanizsa szomszédságában van. Láthatóan az érdekek bonyolult szövevényét nem mindig lehetett közmegelégedésre kibogozni. Nemes déd közbirtokosai 1845-ben négy országos vásár tartását, hétfői és keddi napokon pedig hetivásárt kérelmeztek a 201
