Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 18. (Kaposvár, 1987)

Péterffy Ida†: Oroszi Julianna (Horváth Ádám első házassága) (1782-1793)

„Olly szépen kezdték élni, hogy egy pár Angyalnak kellett ez egy pár Házast vélni” - írja Horváth, kinek egyébként nem sok szava volt a boldog szerelem­ről. Ami keveset vallott róla, azt is jóval később, amikor már „keserűre vált az édes”: Négy telet és három nyarat éltem vele békével Késze gülve a szerelem leg-szebb édességével. Oroszi Julianna és Horváth Ádám a boldog házaséveket idillikus, szép környe­zetben élte: a balatonfüredi Öreghegyen lévő szőlőbeli kis földszintes, ma is álló házban. A háttérben magasodó Tamás-hegy, lent a Balaton, a távolban Ti­hany pompás körképet nyújtottak. A közvetlen környezetben tavasszal a virágzó kerti fák rózsaszín-fehér pompája, nyáron a gyümölcsök zamata örvendeztetett. A füredi spanyol meggy „orvosos” voltát versben énekelte meg a Bécsből érke­zett magyar orvos, Andrád Sámuel, aki lantját a cseresznye dicsőítésre is zen­gette : Egy fa, kinél édesb nints sem Éden helyén, Sem az Elizium kiessebb mezején. Fehér tseresznyét hoz ez az élet fája, Repül a’ madár is ’s hál sereggel rája. Horváth nem maradt el válaszában Füred dicséretében, hol „utoljára a’ visgálás bámulássá változik”: Nem tsuda hát, ha e’ térre annyi számmal jöttének Lakni, mint egy Anglus kertbe ama’ költött Istenek. Mert talál erdőt Silvanus; talál gyönyörűséget, Talál, — mert ritka találni illy kies erdőséget Mint itt; találhat Czéres-is ollyat a’ mit tsudáljon, Hogy a’ főid kő-göröngyökkel rakva vagyon e’ tályonn, Még-is a’ Czéres’ Leánya arathat ollyan kévét, Mint ott, a’hol a’ Csalló-köz majmol arany kert mívét. A szőlők, gyümölcsösök, mívelt földek mellett az őstermészet varázsa jobban hatott még e verses dicsőítésének idején. A Balaton vize a mostaninál jóval ma­gasabban hullámzott, a Bakony erdeje is sokkal lejjebb húzódott. A múzsák is szerették az ilyen tájat. Minerva, ha tanúlni kell ’s a’ Músákkal tartani, Tudhat e’ kies helyeken olly szállást választani, Mellynél a’ Parnasszus hegye ha kiesebb lehetett, Van itt, a’ mivel a’ Görög talám nem kérkedhetett. Ott a’ Pegazus’ forrása észt adott Orfeusnak, Itt a’ borral tele pincze erőt ád Enniusnak; Hogy Paliás’ tiszteletére erősehb hangot adjon; Kérd-meg bár a’ Poétákat hogy el-mellyik-maradjon? A’ szárnyas-ló-rugta víz-é? vagy az ember kapálta? A’ vagy tsak ezt a’ száj’ íze édesebbnek találta. De ha kell Pegázus’ kútja, itt van a’ savanyú kút, 174

Next

/
Oldalképek
Tartalom