Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 18. (Kaposvár, 1987)

Péterffy Ida†: Oroszi Julianna (Horváth Ádám első házassága) (1782-1793)

Csäk-hogy itt alá felé megy, ott fel-felé ment az út.

Ennek van ollyan bámulást indító természete,

Hogy amaz, miikor fakadt is, ennél jobb nem lehete.

Oroszi Julianna, a környék „Icgqualifiikáltahb Aszszonya” szeretett olvasni. Jól ismerte az akkoriban divatos német költők verseit. „En németül nem tudtam - vallja Horváth Kazinczynak - de ötét, mivel volt Sopronban egy kis fundamentorna, még is annyira vittem, hogy a minap még a te fordításodat is gyengén rostálgatta a (Magyar) Museumban.” Egy másik Kazinczyhoz intézett Horváth-levélből többet is megtudunk Julianna asszony olvasottságáról. ,,A’ Feleségemnek meg találtam mondani, hogy írtam neked, miként critizálta Klops- tockodat; ’s meg haraguvék reám érte, de majd meg békéi a’ maga kenyerénn. Bátsmegyeidat nagyon várja, mert ő nagy könyv búvár, mikor rá ér. Már Trenk- nek minden munkáit által olvasta; a’ múlt esztendőben pedig leg inkább Geliertet, Rabnert és az El veszett Paraditsomot olvasta Németül.” Érdekes kultúrtörténeti feljegyzés a 18. századvégi Füreden élő, szorgalmasan olvasó asszonyról! Vajon hányán akadtak akkoriban a környéken Oroszi Juliannához hasonló tájé- kozottságú nők az irodalomban? A főrangú hölgyek francia, német, olasz műveket olvastak, szívesebben mint magyar könyvet. Utóbbit lenézték. Feltehető, hogy Horváth gondoskodott róla, hogy magyar könyvek is legyenek könyves házában, s arról is, hogy saját cikkei, melyek sorra megjelentek a Magyar Musá- ban, lés önálló művei is Julianna kezébe kerüljenek. Az 1787-ben megjelent Hun- niás országos sikere is ihlette Horváthot, amikor leírta a következő sorokat: „Mely ditsőségedre válnak neked Férjed’ könyvei” „Názó a’ Feleségéhez” c. Ovidius fordításában. Alig van sora, melyben ne éreznénk: miért éppen ezt az elégiát választotta? Igen alkalmas volt arra, hogy felesége előtt növelje tekintélyét:

Téged az, én éles eszem szerentséssé tészen,

A’ hol írásim olvassák, ott olvassák híredet.

Ha k.intseket adtam válna, az sem válna több ennél,

Mert szerentsés a’ kintsekkel a’ síron túl nem lennél.

Örökös bir-név gyümöltsét adtam . . .

Érdemesebb ajándékot már ennél nem adhattam.

Ovidius latin költészetének szépségéből semmit sem éreztetnek a rímelő, jellegzetesen hosszú „horvátádámo.s” verssorok. Figyelemreméltóbb a vers életrajzi vonatkozása „Tsak szeress, ’s hív légy!” - „Állandós légy, tarts-meg engem, ’s hűséged meg-maradjon.” Ezeket a szavakat nem „Názó”, hanem Horváth Ádám intézi feleségéhez, kit ez időben már féltékenyen figyel, s Ovidius neve alatt a nagy nyilvánosság elé adja aggódó intelmeit.

Amikor Horváth Ádám síkra szállt azért, hogy ,,az Asszonyoknak halgató hely engedtessék az Ország’ Gyűlésén” - az 1790. évi budai Diétán, erre bizonyára saját okos, „derék elméjű” asszonya is ihlette. Olyan férfi, aki otthonában elmaradott gondolkodású, ostobán fecsegő feleséget ismer, legyen bármilyen felvilágosodott gondolkodású, aligha javallta volna ugyanezt. Amikor Horváth azzal érvel, hogy „nem tsupa »szép nem« az ő nevek, ’s nem tsak gyönyörűségre termettek, hanem ollyan Derékségeiik vágynak, a’ mellyek minden Nemre való