Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 18. (Kaposvár, 1987)
Tóth Péter: Somogyi határvizsgálatok tanulságai
rül keletkezett vádirat szerint a vármegye azért tartóztatott le egy pátrói leányt, mert az a hír terjedt el róla, hogy megölte gyermekét. A kihallgatás során a vádlott a következőket vallotta: „ az el múlt revolutióban egy nímet katona erőszakot tévén rajtam, gyermekem lett tüle, melyet halva szülvúi, Pátróban lakozó Pápay János nemes ember más határban eltemette”.24 - A korabeli szóhasználat szerint ez a „más határ” nyilván a határvonal valamelyik pontja lehetett. Ugyanebben a jegyzőkönyvben olvashatunk egy másik nőről is, aki jégveremben rejtette el halva született gyermekét, s fentebb láttuk, hogy jégvermek nem egyszer felbukkantak a határjelek között. Ez a vallomás azonban nem teljesen egyértelmű, így csak feltételesen vonható ide. Rácz temetés: Marót és Sámson határának egyik pontja 1763-ban (36.1461). Hajdú temetés: egy, a kapolyi úttól harminc lépésre eső határhalmot neveznek így a tanúk 1764-ben, Andocs és Nágocs határvizsgálata során (37.1492). Török temetés: Viszló és Apáti között határjel 1761-ben (31.1230-1231). Gulás temetés: a Polány és Kára közötti határ egyik pontja 1761-ben (30.1189). A vizsgálat során az első tanú, az 56 esztendős laki Morvát János elmondja róla, hogy „még gyermek korában néhai Jankovics István úrnak gulását valamely gyilkos agyon vervén, úgy azután az borz lyukakban sokáig bé tolva meg találván, néhai üdvözölt Jankovicsné asszonyom temettette ki a határ szélre” (30.1205). Egy másik tanú szerint 25-30 évvel azelőtt történt az eset s a gesztiek temették el a halottat. Csordás temetés: a Barátok és Rád közötti határ visz erre a határjelre 1768-ban (Jk. 19. köt. 135. p.). De határjel már 1732-ben is; ekkor elmondják a tanúk, hogy a csordást egy hajdú ölte meg és a koppányi török fizettetett érte váltságot (4.183). Böcskös temetése: Hedrehely és Kisvisnye között határjel 1756-ban (22.940). Katona temetés: Kastélyosdombó határán található 1755-ben, ott, ahol a helységből kijövő út kettéágazik Gyöngyösmellék, illetve Istvándi felé (20.882). Rácz temetés: 1754-ben Lulla és Szőllős között „valóságos határ”. A tanúk elmondják róla, hogy egy régi pincének a helye, amelyet azért neveznek így, „hogy némelly tolvajok orgazdája mint egy barlangban ben lakott és semmi móddal onnand ki nem vehették, hanem hegyibe döntötték” (19.830). Rácz eltemetése: 1752-ben határjel Őszöd és Szárszó között; a bizonyságok megemlítik, hogy az illető rácot egy kuruc ölte meg és az őszödieknek kellett eltemetniük (17.725). Hajdú temetés: 1750-ben Nikla és Táska határának egyik pontja; ekkor még mindneki tudja, hogy a hajdút egy török vágta le (15.625). Szalona temetése: ugyancsak Nikla és Táska között határjel. A hetedik tanú, a 82 éves buzsáki Vincze György mondja, hogy „a Szalona névő ember temetésében is a török háborúban fejénél le tűzve egy darab mogyoró fát látott, mellyben daru toll volt függesztve” (15.625). Rácz temetés: 1733-ban Igái és Dada között a határ egyik pontja (4.200). Rácz temetés: 1746-ban Rinyaújnép határvizsgálata során mondják határjelnek (10.460). Ökör temetés: Besenyő és Lábod között határjel 1747-ben (11.470). - Ezzel a névvel egyenlőre nem lehet mit kezdeni. Az a valószínűbb, hogy az ott eltemetett ember nevét viseli a sír. De ha valóban állatot temettek el azon a 164
