Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 18. (Kaposvár, 1987)

Tóth Péter: Somogyi határvizsgálatok tanulságai

tiqk kezdtek, el bort árulni a mennyei búcsú idején, rögtön azután, hogy a mennyei. templom felépült (13.522). Egy 1751-ben tartott vizsgálatból tudjuk, hogy Magasdpuszta egyik határpontján is folyt korcsmáltatás: a pünkösdi és Nagyboldogasszony napi kanizsai vásárok alkalmával - érdekes módon - a két uradalom tisztjei-áruitattak egymással szemben bort (16.649). Ez az utóbbi példa - valamint az; előbbiek közül azok, ahol a tanúk kifejezetten utalnak arra, hogy az áruitatás az uraság engedelmaből történt - azt látszik bizonyítani, hogy a

XVIII. század közepére a régi szokás lassan kezdett megváltozni: még élt ugyan, de a földesurak már igyekeztek birtokjogulk alá vonni a határ sávját is.

Arra is akadnak somogyi példák, hogy egyéb - szintén birtok- vagy haszonvételi jogokat sértő - cselekmények színhelye gyakran a határ. Berzance és Csente 1749. évben lefolytatott határvizsgálata során az egyik tanú elmondja, hogy valamely zalai emberek „feles bort” hoztak Keszthelyről Berzencére, mert el akarták cserélni gabonára. A babócsai postamester azonban - aki akkor a ber- zencei fogadót árendálta - megtiltotta, hogy a bort a helység területére bevigyék, ezért a cserére és a megmaradt bor eladására a „valóságos határon” került sor (1 3- 5 3 5>Az idézett példák alapján — bár ezek még további elemzést igényelnek - bizonyítottnak látszik a határjelek közötti terület egy általánosan elterjedt hasznosítása: az tudniillik, hogy a jobbágy itt igyekezett értékesíteni bizonyos feleslegeit, a területi érvényű feudális birtokjog kijátszásával.

A határhoz fűződő hiedelmek

Az eddigi kutatások egyértelműen bebizonyították, hogy a határhoz hiedelmek kapcsolódnak, amelyeknek alapja, hogy ez a terület a „gonoisz tartózkodási helye”.19 Az utóbbi tény ugyancsak egyenes következménye a határ senki- földje-jellegének. Takács Lajos megállapítása szerint ugyanis „a temető a' falu-“ közösség szerves része, mégpedig különlegesen tisztelt, megszentelt része, ott csak azoknak jutott hely, akik a közösség szokása és törvényei szerint éltek, és akiknek halála is a közösség által követett vallás előírásainak megfelelően következett be. .. Még gonosznak sem kellett ahhoz lenni, hogy onnét bárkit is kizárjanak, egyszerűen hirtelen vagy erőszakos halál kellett, hogy bekövetkezzék, ami természetesen megakadályozta a túlvilági útra való szokásos előkészületet, és máris nem lett helye a felszentelt helyen a holttestnek.”20 Dömötör Tekla szerint pedig azokból a halottakból, akik erőszakos halállal pusztultak el, vagy akiknek elintézetlen dolguk maradt a földön, kísértet válik, amely „félést” szokott bocsátani az emberre;21 a néphit ezeket a kísérteteket kívánta a két határ jel-sor közötti senkiföldjére bezárni azáltal, hogy ott végezték ki a gonosztevőket, illetve hogy ott temették el a halva született csecsemőket és a hirtelen halállal meg- hal takar.

Az előbbire - tudniillik a gonosztevők határon való kivégzésére - a középkortól vannak somogyi adataink. Egy 1454-ben kelt oklevél, amelynek tárgya több Csurgó környéki falu határának leírása, elmondja például, hogy a határ „pervenit ad aquam Vetigh, ubi est arbor Tölgyfa akasztója vocata” (Met. 1.). Szentmárton és Ibafa 1735-ös vizsgálati jegyzőkönyve szerint a határ egyik pontja a. „régi akasztó fa hely” (5.232). A Hetes és Csokonya közötti határ egy részé-