Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 18. (Kaposvár, 1987)

Tóth Péter: Somogyi határvizsgálatok tanulságai

bátyjával, „a báttya meg fogta fülit, jól meg húzván, annak okáért az ostorral is jól meg csapdosta emlékezetnek okáért” (Met. 49/b.). Egy tanút a gazdája ütö- getett meg egynéhányszor Szob és Segesd határán, „hogy azon jeleikre jobban emlékeznék” (27.1073). Amikor pedig 1761-ben Vese ás Segesd határát keresték, a 60 éves kisfaludi Varga György így vallott: „fiatal korában néhai gróf Ná- dasdy kanászának bojtárja lévén .. . mivel terebezdi határ eránt valamely visgá- lás vala, a Zsombikos tó mellett lévő három hányásoknál sok ur,ak jelen léteikben lehúzták a tanút és megírt három halomnál megcsapták, abéli szenvedéséért gróf Nádasdy úr egy hatost adott a tanúnak...” (30.1195). De van olyan adatunk is, ahol a büntetés és az „emlékezet oka” azonos. Tótgyugy 1756-ban zajlott határvizsgálatakor mondja az egyik tanú, hogy amikor sertéseit átengedte a határon, a gyugyiak megverték. Amikor könyörgött nekik, hogy ne bántsák, azt mondták a gyugyiak, azért verik, hogy „annál inkább jövendőben reá emlékeznék” az igaz határra (21.934). - A felsorolt példák alapján úgy gondoljuk, hogy e szokás kialakulásának gyökere a tényleges büntetés lehetett, s ez szelídült később megelőző, vagy „emlékezetnek okáért” való ütögsté&sé, amellyel általában együtt járt a fájdalomdíj is.

Ugyancsak régi szokások emlékét őrizte meg két somogyi határvizsgálat, amely szerint mind a birtokba iktatásnak, mind pedig az ellentmondásnak a valóságos határon kellett megtörténnie. 1749-ben több tanú is vallja, hogy amikor Niczky Györgyöt birtokba iktatták, az érdekeltek Boldoga.sszonymernye felől érkeztek, s a nagymernyeiek egy határjelnél várták és állították meg őket; amikor kijelentették, hogy ott az igaz határ, az urak nem is mentek tovább, hanem ott iktatták birtokba a nevezettet (14.574). Győrnépe és Gyöngyösmellék 1763. évi határvizsgálata során pedig az egyik tanú onnét tudta, hol van az igaz határ, hogy amikor Nagy Istvánt birtokba iktatták, akkor a statuens urakat „régi szokás szerént” a határt jelző gyertyánfa alatt várták Czindery uram emberei és ott mondottak ellent a beiktatásnak (36.1447).

A határ hasznosítása

Takács Lajos hívja fel a figyelmet arra,12 hogy a két települést elválasztó határ soha nem vonal, hanem sáv, amelynek szélessége változó ugyan, de jelentős, mint ahogyan összterülete is. Idézzünk erre egy somogyi példát: 1756-ban a Gárdony és Béndek puszták határát jelölő hányások és határfák egymással szemben, 20, 18, illetve 13 lépésre állottak (21.934). A határsáv nem tartozott egyik településhez sem és így kívül esett a feudális birtokjogon is, amely területi érvényű volt. Ennélfogva valóságos „senkiföldjének” számított; hasznosítása pedig minden esetben levezethető ebből a jellegéből. - A továbbiakban arra próbálunk választ keresni, hogyan hasznosították megyénk egyébként is szűk határú településeinek lakosai ezt a területet?

i. Utak, vermek, közösségi létesítmények a határon

A határnak már csak alakja miatt is legkézenfekvőbb hasznosítása az volt, hogy út céljára fordították a területét és Somogybán valóban igen gyakran találkozunk olyan adatokkal, hogy utak két oldalán sorakoztak a határjelek. Ko157