Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 17. (Kaposvár, 1986)
Andrássy Antal: Aradtól Kaposvárig (Száz éve született Latinca Sándor)
kos élt.1^ Pécska Aradtól nyugatra 25 kilométerre a Makó leié vezető országútori helyezkedett el. Pécska a szerbek nemzeti hősükként tisztelt Szegedinác Péró szülőhelye volt, akit 1736 áprilisában a császáriak kerékbe törtek három magyar társával együtt. Pérót nemcsak a szerbek, hanem a görögkeleti vallásúak is a szabadság védelmezőjének tisztelték. így a Latinca családban is tisztelettel beszéltek tevékenységéről és bátor haláláról. Pécska, a dalmát-szerb román ismeretek mellett a függetlenséget, a hősiességet, az ősök keresését és a megbecsülését is jelentette a Latinca család életében. A nyári iskolai szünetben Latinca az apja mellett dolgozott és feltehető, hogy a géplakatosságban nagy jártasságra tett szert. Itt kell helyreigazítani azt a tévedést, hogy Latinca a négy elemi elvégzése után lakatosinas volt. Életének utolsó napján, 1919. szeptember 16-án történt kihallgatásakor feltehető, hogy a kihallgatás jegyzőkönyvvezetőjének az elhallása nyomán került rögzítésre az, hogy „4 elemit végezve 2 évig lakatosinas voltam”. Ezt azután valamennyi életrajzírója átvette.17 Lippa 1902 őszétől a fiatal Latinca életében a további lépést, a Duna- medence népeinek nyílt vállalását — a dalmát, a szerb és román származása mellett - a magyar szabadságharcos múlttal való teljes azonosulást jelentette. Lippa Aradtól keletre, mintegy 30-32 kilométerre található és 1900-ban a 7422 lakosából anyanyelv szerint román 3191, német 2464, míg magyar 1662 volt. Maga a városka fokozatosan vált románná és németté, miközben a magyarok létszáma egyre csökkent. A századforduló után ez a folyamat még jobban felgyorsult.18 Latincának Lippán 1903-1904-ben osztályfőnöke dr. Braun Róbert (1879- 1937), a magyar munkásszociográfia egyik megteremtője volt. Korábban életrajzíróinak figyelmét elsősorban csak Latinca lippai irodalmi önképzőköri tevékenysége, közszereplése kötötte le. A közszereplés valóban ismertté tette. A szavalatokért többször iskolai jutalomban is részesítették. így, az 1904 február 6-án tartott iskolai önképzőköri Rákóczi estélyen a „Vitéz ének Rákóczi Ferencről” című Szávay Gyula versért, valamint a június 8-án elmondott újabb versért Latinca 10-10 korona jutalomban részesült.111 Népszerűségét tovább emelte, hogy 1904 szeptemberében az önképzőkör alelnöke, majd október 11-én az iskolai segélyegylet választmányi tagja lett. La- tincát 1904-ben már tanárai is elismert diákvezetőnek tartották. Ekkor már valamennyi diáktársa nemzetiség és vallást nem tekintve, elismerte és tisztelte. Osztályában a román diákok a létszám egynegyedét tették ki, akikkel senkinek, magyarnak, németnek és zsidónak Lippán nem volt ellentéte. Pedig ezek az évek a felújult nemzetiségi ellentétek és a tüntetések évei voltak. 1905 késő nyarán romániai útjakor Konstancában a Knyáz Patyomkin cári hajó fellázadt matrózaival szerbül beszélgetett, akiktől közvetlenül értesült az 1905-ös orosz forradalmi eseményekről20 így, jelentős dátum az 1905-ös év életében. Szélesebbre tágult ekkor a látóköre és összehasonlítást tudott tenni a szomszéd országok munkásainak, elnyomottjainak az életére, helyzetére is. Amikor ősszel megválasztották az iskolai önképzőkör elnökének, október 6-án a diákság egyik vezetője az Aradi vértanúk szobrának megkoszorúzásakor. Mivel iskolai szünet nem volt, Latinca társaival együtt a tanórákról távozott. A Latinca irodalomban az ismert diákmegmozdulás nagy hangsúlyt kapott és az azt követő igazgatói áthelyezés is. Bizonyára a helybelieknek jelentős lehetett, de magát az igazgatót egy szegedi áthelyezéssel „büntették” a magyar rebellis ma349
