Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 17. (Kaposvár, 1986)
Hajdu Lajos: Népiskolai szerződések Magyarországon a felvilágosult abszolutizmus időszakában (1770-1795)
cot vívott az ottani klérus képviselőivel és az akadémia néhány professzorával (akik közül az igazgató, a tankerületi főigazgató állandó helyetteseként - közvetlen elöljárója volt akkor, ha a főigazgató székhelyétől távol volt vagy a supremus director posztja éppen üres volt, ez pedig a pécsi tankerületben többször is megtörtént). Bachmannak erre a mucsai csatározásra nem volt szüksége: az év nagyobbik részét kerülete iskoláinak vizitálásával töltötte, egyik jelentése szerint az 1788/89. tanév II. félévében kerülete valamennyi megyéjében „megfordult”, összesen 102 iskolában hajtotta végre az ellenőrzést és ez még akkor is elismerésre méltó, ha figyelembe vesszük, hogy ezek többségét (52-t) mindössze négy megyében: Baranyában, Bácsban, Tolnában és Somogybán hajtotta végre. A korabeli viszonyok ismeretében előfordulhatott természetesen, hogy a 102 iskola ellenőrzése nagyrészt csak futó látogatás volt (ma inkább alibi ellenőrzésnek neveznénk), amikor az inspektor „körülnézett” az iskolában, amíg kocsisa megetet- te-megitatta a lovakat. E jelentések szerint azonban ugyanebben a félévben megkötött 61 iskolaszerződést is, ez a tény pedig önmagában is valószínűsíti vizitá- ciója megtörténtét: a lakosságot és a földesurat nem lehetett „rávenni” a kötelezettségvállalásra a lovak megetetésének-megitatásának 15-20 perce alatt.35 A Bachmann-ügy (a mucsai bandaharcokban szokásos előzetes piszkoskodások vagy sározások után) 1788 februárjában éleződött ki, amikor az ellenfelek alkalmasnak ítélték az időpontot politikai riválisuk „hidegre tételéhez”. Erre a helyzet is megfelelőnek mutatkozott: a területnek csaknem háromnegyed évig nem volt főigazgatója (Teleki József már elment, Vay István még nem foglalta el beosztását), így Hersching kanonok társaival együtt úgy ítélte meg, hogy a harc sikeres megvívásához megnyílt előttük a lehetőség. Egy főigazgatói tanácsülés ezért 1788. február 17-én megtárgyalta Bachmann „mulasztásait”, elsősorban azt, hogy a székhelyétől, Pécstől néhány 100 mérföldre fekvő Moson, Sopron, Vas megyében nem sikerült a népiskolák megszervezésében számottevő eredményeket elérni, amit a Helytartótanács is kifogásolt. „A legmagasabb célkitűzések megkövetelik, hogy a népiskolák ügye a leghatékonyabban támogattas- sék, ez pedig elsősorban a népiskolai felügyelő kötelessége”. Bachmann azonban nem az előírások szerint végzi munkáját - ezért nincs máig sem többosztályos népiskola Nezsiderben, Ruszton, Kismartonban, Rohoncon, Zalaszentgróton, Veszprémben, Nagykanizsán és Pápán, de ez az oka annak is, hogy Mihályfán, Ágfalván, (Somogy)Szobon és egyéb helyeken mindmáig nem sikerült létrehozni a vegyes iskolákat. Ezért a főigazgatói „tanács” úgy döntött 1788. február 17-i ülésén, hogy egyrészt jelenti ezt a késedelmeskedést (Verzögerung) a Helytartó- tanácsnak, Bachmant pedig felfüggeszti tisztségéből és megkéri, hogy a nála lévő aktákat 2 napon belül adja le. A mucsai módszerek megértéséhez a kutatónak két körülményre kell felhívni a tisztelt olvasó figyelmét: először arra, hogy a felsorolt települések (a ki tudja, mit rejtő „egyéb helyek”, valamint Somogyszob kivételével) mind az egykori győri tankerületben találhatók, ahol 8 éven át külön oktatási igazgatási szervezetnek kellett szorgalmaznia - elsősorban a nagyobb helyeken - a népiskolák létrehozását és nagyfokú rosszindulat kell ahhoz, hogy egyetlen távol élő inspektor nyakába varrják azt a helyzetet, amelynek megszüntetését kedvező politikai légkörben egy nagyobb apparátus is képtelen volt elérni. A másik körülmény még árulkodóbb: pár nappal ezen állásfoglalás előtt Somogy megye alispánja megkereste írásban a főigazgatót (helyettesét) és kérte, hogy Szobra küld174
