Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 17. (Kaposvár, 1986)
Hajdu Lajos: Népiskolai szerződések Magyarországon a felvilágosult abszolutizmus időszakában (1770-1795)
jön ki valakit, aki a megye emberének közreműködésével ott és a környező falvakban a szerződéseket megköti, valamint a vizsgázatlan tanító helyett beállít egy másikat, olyat, aki a Felbiger-féle (ún. normál) oktatási módszert ismeri. Az alispán azt a választ kapta, hogy az inspektor éppen Kismarton, Ruszt, Nezsider, Szentgrót, Pápa, Veszprém, Csorna stb. iskoláit vizitálja, ezért kiküldésére csak hazatérése után kerülhet sor. Addig is „berendeli” azonban a régi tanítót Pécsre (a mintaiskolához) az új módszer elsajátítására. Mi ebben a mucsai? Az, hogy a frissen megkapott levél is argumentum ahhoz, hogy az éppen vizitáción lévő inspektor elhanyagolja munkaköri feladatait.'56 Meg kell jegyeznem, hogy a Helytartótanács Bachmannt tisztségéből felfüggesztette ugyan „amíg nem tisztázza magát”, ez azonban gyorsan megtörtént és ő folytathatta - változatlan légkörben - még éveken át (viszonylag korai haláláig) nehéz munkáját. Igaz - a mucsai törvények később is érvényesültek: az 1790-es politikai fordulat után Bachmann ellen már nem az volt a vád, hogy nem hajtotta végre II. József „legfelsőbb célkitűzéseit” (ez ekkoriban már érdemnek számított volna), hanem az, hogy lelkes és vak végrehajtója volt az alkotmányellenesen kormányzó kalapos király némete- sítő intézkedéseinek.37 Itt azonban a Bachmann-ügynek csak egy szempontból van jelentősége: annak illusztrációja, hogy nagymértékben befolyásolta az ilyen mucsai gyűlölködés a feladatok végrehajtását, az iskolaszerződések megkötésének sikerét, egyáltalán a népiskolák megépítését, fenntartását és a tanítók méltó megélhetését, sorsát is. 7. A felsorolt gondok és akadályok ellenére azonban az iskolaszerződések száma a jozefinista évtized utolsó harmadában jelentősen megszaporodott, becslésem szerint az 1787-tel kezdődő és 1789-cel végződő három esztendő során az oktatási igazgatás tisztviselői mintegy ezer településen köthették meg az iskola fenntartását és a tanító (k) eltartását egyaránt biztosító kontraktusokat. A tisztelt Olvasó - aki megvizsgálhatja az 1788/89-ben jóváhagyott 483 iskolaszerződésről készült kimutatások adatait tanulmányom 6/a, b, c táblázatában - esetleg érdeklődhet: miképpen juthat a kutató ilyen következtetésekre? A következő módon: utaltam már Bachmann János pécsi népiskolai felügyelő egyik ijßg-es jelentésére, amely szerint az 1788/89-es tanév II. félévében 61 iskola-szerződés megkötésében működött közre. Minthogy azonban a tanév ebben az időszakban november elején kezdődött - e II. félév csak 1789-re eshetett. A Helytartótanács azonban az összefoglaló tabella szerint 1789-ben mindössze 2 olyan szerződést hagyott jóvá, amelyet a pécsi tankerületben kötöttek meg (lásd a 6/a sz. tabellát), bár az is előfordulhat, hogy ezt a kettőt is már előbb aláírták (tehát nem 1789- ben kötötték meg). Szerepelhet akkor ez a 61 szerződés a Pethő Jakab által készített információs táblázatban? Nem. De nem szerepel Bachmann felsorolásában pl. Sióagárd sem (amelynek szerződését a 4. sz. mellékletben közlöm), ahol a falu a kontraktust ugyan még 1788. július „holnap”-jában aláírta, a Helytartó- tanácshoz azonban már a szekszárdi uradalom jószágigazgatója által 1789. április 6-án láttamozott példány jutott csak el. Ilyen és egyéb (itt és tovább nem részletezett) kutatói számítgatások szolgálnak alapul ahhoz a becsléshez, amely szerint legalább 1000 iskola helyzetének rendezésére kötöttek kontraktust a „nevezetes tollvonást” megelőző harmad-évtizedben. Ezek a jóváhagyott szerződések (amelyek persze még messze vannak a végrehajtástól) tükrözik azonban a növekvő politikai feszültségeket is, azokat a körülményeket, amelyek közepette e szerződések aláírását az inspektorok vagy a Dl
