Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 17. (Kaposvár, 1986)
Hajdu Lajos: Népiskolai szerződések Magyarországon a felvilágosult abszolutizmus időszakában (1770-1795)
oktatási intézmény létrehozását követelné meg, másutt pedig meg lehetne elégedni az egy iskolamesterrel működő triviális iskolával is. Ehelyett a zombori kamarai adminisztráció az egykaptafa-módszert választotta, eltérően a lublyói és podolini kincstári uradalmaktól, amelyek nem egészen egy évtizeddel korábban differenciáltan támogatták a területükön lévő iskolákat (lásd tanulmányom 3. sz. mellékletét). Azt is meg kell azonban a kutatónak vallania, hogy megítélése szerint a szerződéseket a pécsi tankerület görögkeleti népiskolai felügyelője (Mrazovich Ábrahám) maga is sebtiben kötötte meg: szeptemberben ; nap alatt 6 településen (10-én Csonoplyán, 13-án Üjszivácon, 14-én Bresztovácon, Cserven- kán és Veprovácon, 15-én pedig Rácmiliticsen); november 14-20 között 8 településen (közte Kulán és Palánkán); végül decemberben 21-26-a között három településen (karácsony másnapján éppen Bácsalmáson) írták alá a kontraktust. A szerződéseket Mrazovich „director” mellett mindenütt a falu bírája és hat es- küdtje írta alá, majd bemutatták a szolgabírónak láttamozásra (ezért az ő aláírása már más színű tintával olvasható a szerződéseken), végül 1789. január 8-án „megerősítette” azokat a zombori kamarai adminisztráció vezetője is. E szerződések azonban hiányosak: a közösség „vállalásai” között pl. csak a kréta és szivacs (Kreide und Schwamm) van feltüntetve, az azonban sehol sem, hogy a többi iskolai felszerelésről kinek kell gondoskodnia. A kontraktusok közül csak néhányban szerepel az is, hogy a fizetséget negyedéves részletekben kell megadni (de ha ilyen előírás van a szerződésben, az mindig csak az uradalom kötelezettségei között olvasható). E szerződésekre az is jellemző, hogy az iskola, illetve mesterlakás fűtőanyaga fa helyett többnyire szalma; a tanítói illetmény nagyobbik része készpénz, kisebb hányada pedig kétszeres és/vagy kukorica.*’ Legfőbb baj azonban az volt, hogy a szerződéseket sem a lakosság, sem a kamara-uradalom nem tartotta meg: Vay István főigazgató egy 1789. június 15-én kelt jelentése szerint Bács megyéből már májusban érkeztek panaszok Mrazovich-hoz görögkeleti tanítóktól azért, mert a lakosság nem adja meg járandóságukat, az iskolaépületeket nem javították ki (illetve nem építették meg) és az emberek sem küldik gyerekeiket iskolába. Kérték ugyan már (Vay István szerint) Bács megye segítségét a gondok megszüntetéséhez (a szolgabírák kaptak is ilyen utasítást), számos elfoglaltságuk miatt azonban jóformán semmit nem tudtak előrejutni - ezért a tanítók egy része már elhagyta beosztását, másik része pedig éppen most készül erre. Az iskolaépületek megépítésével, illetve rendbehozásával kapcsolatban a zombori kamarai adminisztráció vezetője olyan tájékoztatást adott, hogy azon a 27 településen, ahol ezt a munkát el kellene végezni (közöttük van 8 olyan falu és mezőváros is - pl. Kula, Üjverbász és Üjszi- vác amely az 5. sz. táblázatban is szerepel) - a kamarai építész távolléte miatt nem lehetett a feladatot végrehajtani. Kiss építész ugyanis már huzamosabb ideje a banovcei fakitermelési és tutajozási munkákat irányította (a hadsereg szükségleteire, az erődítési munkák végrehajtására kellett a fa), távollétében pedig a zombori kamarai adminisztráció területén szünetelt minden mérnöki tevékenység. A főigazgatónak a gondok csökkentése érdekében két kérése volt a Helytartótanácshoz: engedélyezze, hogy Mrazovich ellenőrzést hajtson végre a Bács megyei görögkeleti iskolákban (az ilyen vizitációkat a háborús viszonyok miatt, a költségek megtakarítása érdekében az uralkodó felfüggesztette); illetve - hasson oda, hogy a megye hatékonyabb segítséget nyújtson az oktatás feltételeinek biztosítá178
