Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 17. (Kaposvár, 1986)

Hajdu Lajos: Népiskolai szerződések Magyarországon a felvilágosult abszolutizmus időszakában (1770-1795)

sához, a megyei tisztikar támogatása nélkül ugyanis (Vay megítélése szerint) a tanügyi igazgatás önmagában képtelen a kívánt eredményeket elérni/'0 A déli megyék tisztviselőinek a népoktatással szembeni közömbösségét még lehet magyarázni a török elleni háborúból adódó rendkívüli munkaterhek­kel, az ország északi vidékeinek megyei tisztikaránál azonban a mulasztásokat ezzel mentegetni már nem lehet. Prónay Gábor (a pozsonyi tankerület evangé­likus főigazgatója) ebben látja nemcsak a népoktatási hálózatfejlesztés elmara­dásának, hanem districtusa egyes körzeteiben a tanítás megszűnésének okát is. Az egyik panasz: a megyei tisztviselők az 1788. november 27-én kiadott 45 530. sz. helytartótanácsi intimátum előírásai ellenére nem vesznek részt a vizitációs munka ellátásában és „távollétüket hol a rossz időjárással, illetve útviszonyok­kal, hol pedig a sürgősebb hivatali feladatokkal mentegetik". így a vizitátorok ellenőrzése nem hozza meg a kívánt eredményeket (mert az a hivatalnok, aki állandóan az ellenőrzött körzetben tevékenykedik, maga sem tudja, hogy milyen tapasztalatokkal járt a vizitáció és az egyes falvakban milyen feladatok végrehaj­tásában állapodtak meg) és csak idő-, valamint pénzpocsékolás, mert ha ered­ményeket akarnak elérni, azt újra meg kell ismételni. A másik panasz: a megyék az iskolamestereket (azokat is, akik nem falusi jegyzők) a felmérési munkákban való részvételre kényszerítették, ezért csaknem egész Hont megyében - tanító híján - a népiskolákban nincs oktatás, és amikor a vizitátor emiatt interveniált az alispánnál, azt a felemelő választ kapta tőle, hogy „nem áll módjában az is­kolamestereket a felmérési munkák végzése alól felmenteni”. E két baj meg­szüntetésére Prónay azt kérte a Helytartótanácstól: a szolgabírák „az iskola- vizitátorokat ellenőrző útjaikra feltétlenül kísérjék el”, de ha ez valamilyen ok miatt nem lenne lehetséges, a megye (az 1789-es február 11-i 3182. sz. helytartó- tanácsi „intézvény” szellemében) bírálja el, hogy a község iskolaszerződésben vállalt kötelességei megfelelnek-e teherbírásának. (Nem mondja ugyan ki Prónay előterjesztése, de a sorok mögött bujkál a megkívánt cél elérésére törekvés: a megyeiek érezzék saját ügyüknek a szerződések betartatását.) A másik kérdés­ben Prónay indítványa: Hont alispánja legalább azokat a tanítókat mentse fel a földek felmérésében való közreműködés kötelessége alól, akik regulázott (jó­váhagyott iskolaszerződésekkel szabályozott) oktatási intézményekben tanítanak. Kérte azonban azt is, hogy azok a tanítók feltétlenül kapják meg a mentesítést, akik a tankerület valamelyik (tanítóképzési funkciót is ellátó) iskolájában a Fel- biger-módszert akarják elsajátítani, és ezért tanfolyam elvégzésére jelentkeztek/*1 Mindehhez hozzá kell még fűzni, hogy nemcsak a centrumtól távoli megyék tiszti­kara tagadta meg a tanügyi igazgatással való együttműködést, hanem az iskolák támogatásától még az országos dikasztériumoknak helyet adó Buda magisztrátu­sa is (hozzáteszem - némi indoíkkal) vonakodott: Pethő Jakab (a húszegynéhány népiskolát átfogó budai „tankerülct” inspektora) említi meg egyik 1789-es jelen­tésében, hogy a várban működő leányiskola tanítónőjének, Basics Annának egyet­len jövedelme a 20 kislány szüleitől kapott havi 30-60 krajcár (tehát összesen 10-20 Ft) nagyságú tanulópénz. „A város elzárkózik attól, hogy a tanítónő fize­téséhez hozzájáruljon”, mert a magisztrátusnak 8 iskola fenntartásáról kell gon­doskodnia, a leányoktatás előnyeit azonban elsősorban a várban székelő kor­mányszékek „dolgozói” érzik, indítványozza tehát a budai városvezetés, hogy ezek a magas beosztású szülők találjanak valami jó megoldást a gondok meg­szüntetésére/2 179

Next

/
Oldalképek
Tartalom