Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 17. (Kaposvár, 1986)
Szili Ferenc: Somogy megye út- és közlekedési viszonyai a kései feudalizmus korában (1782-1848)
a két falu érdekét vették figyelembe, amely ellen az uradalom, ha nem is meggyőző érvekkel, de azonnal tiltakozott. Sárközy István főszolgabíró válaszlevelében sommásan az alábbiakkal indokolta a megye határozatát.79 A Göxösgalból Istvándiba vezető postaút módosításával, mindenekelőtt a környék szegény adózó népe nyerne, mivel kevesebb utat kellene javítani. De a fuvarozás szempontjából is hasznos a változtatás, nem is beszélve arról, hogy a nyári betakarítási munkálatokat is megkönnyítené a rövidebb út. Mindez hasznos és előnyös az utazónak, az áruját szállító kereskedőnek, a levelet továbbító postának és a katonaságnak. De a vármegye is kellő haszonban részesül, mivel a közmunkaterhet és a napszámosokat más munkálatoknál vehetik majd igénybe. A rövidebb útnál olcsóbb az építési anyag is. De a rövidebb út a földesurak szempontjából is előnyös, mivel a görbe kacskaringós utak keresztül szabdalva birtokaikat, a termékeny területből többet foglalnak el. A kereskedelmi utak az érintett települések gazdasági fejlődését mindenképpen előmozdítják. A földesúr falusi kocsmájában, bármely utas inkább megpihen, akár éjszakára is, mint az útmenti gyanús külsejű csárdákban, amely az utasban már eleve puszta látására bizalmatlanságot vált ki. Végezetül az érvek között az is szerepelt, hogy a távolság szempontjából az új út nem hátrányos, mivel az közel épülne, de a gazdaság épületei, a szerszámok, a termény is nagyobb biztonságban lenne, a gyújtogatásoknak is kevésbé lesz kitéve, mivel „ott gyülevész és minden jött-ment csavargó nem jár”.80 De miként az alábbiakban láthatjuk, a falvak között is lehettek érdek- ellentétek. 1833. szeptember 2-án a csömendi közbirtokosok panasszal fordultak a főszolgabíróhoz.81 Mindenekelőtt azt kifogásolták, hogy az új postaútnál a szemlét akikor tartották, amikor ők nem lehettek ott, így kizárólagosan csak a niklai közbirtokosság érdekeit vették figyelembe. Már pedig az olyan határozat, amely „egyiknek használ a másik kárával, előterjeszteni nemcsak, hogy meg nem engedi, sőt keményen tiltja ... a közérdek ... az adózó községnek pedig a csiná- lásban nemhogy könnyebbséget szerezne, hanem még inkább nagyobb terhére válik”.82 A közbirtokosok a panaszbeadványban szakszerűen védték álláspontjukat. Nagyon is valószínű, hogy a helyi körülmények ismeretének a hiányában a földmérő mérnökök nem rendelkeztek elég információval, így gyakran a jószándék ellenére, ez esetben is, a rosszabbik megoldást választották. Számunkra meglepő, hogy a község vezetői mennyire átgondolták az ügy fontosságát, a helyi és a tá- gabb környék érdekeinek az egyeztetését javasolták. Amíg a földesurak beadványaikban többnyire az egyéni önző érdekeiket hangoztatták, addig a közbirtokosok mindig a közösséget képviselték. Jelen esetben arra hivatkoztak, hogy a megye javaslata a központi akaratnak nem felel meg, mivel „a nemzeti csinoso- dás nyilván azt kívánja, hogy az utak, főképp az ország- és postautak mint t. i. ezen kérdéses út, amely is a vidéket a horvát szélekkel, a szüntelen ide-oda való utazásokkal s közösüléssel összekapcsolja, nem a széleken, hanem mindig inkább, amennyire csak lehet, a megyék derekán vitessenek”.83 Márpedig a megye által javasolt útvonal megvalósítása esetében Fájsz, P.Kovácsi, Libiczkozma, Osz- topán, Kürtös, Sörnye községek, amelyek pedig éppen a postaútnak köszönhették felvirágzásukat, hátrányos helyzetbe kerülnének. Nem is beszélve Csömend és Boronka helységekről, amelyek jóvátehetetlen kárt szenvednének. Kocsmája az úttól távol esve a regále jövedelmet nem tudná biztosítani, de földjeik, rétjeik, valamint erdeik is tetemeis károkat szenvednének. A közbirtokosság tehát a régi út meghagyását javasolta, illetve a fenti szempontok figyelembevételével némi 270
