Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 17. (Kaposvár, 1986)

Kanyar József: Somogy megye közgyűlése a hódoltság idején és a felszabadító harcok utáni első évtizedben (1658-1718)

A kuruc sikerek nyomában a dunántúli országrész vezényletével 1708-ban megbízott gr. Esterházy Antal csakhamar a vármegyei önkormányzat visszaállításához is hozzá látott. A kettős megye területéről Szegedy Pál alispán Sziget alá húzódásával önmagát zárta ki a vármegyei élet rekonstrukciójából, s Sankó Boldizsárt pedig, akit tekintélyes vagyona és a protestáns köznemesség is támogatott, alispánná választották. Sankó azonban nem foglalta el helyét az alispáni székben. Amikor az évtized utolsó esztendejében, 1709-ben a kuruc hadak végleg kiszorultak a vármegye területéről a megyében Nádasdy Tamás főispán elnöklete alatt a labanc tisztikar is megkezdte működését Madarász László országgyűlési követ és alispán vezárletével.

Madarász a kurucok rövid visszatérése alatt Szigetbe húzódott, és a szatmári béke kihirdetése után újból követ lett az 1712-es országgyűlésen Szegedy Pállal.

Nádasdy Tamás főispán szerepe egyre növekedett a megyében, 1708-ban Somogy főispánjaként az országgyűlésen tartózkodott, a megyében pedig 1714- ben szerepelt főispánként a nagybajomi közgyűlésen első ízben.

Nádasdy főispánságával és a megyszékhely Tapsonyba való helyezésének a kérdésével kapcsolatban azonban látnunk kell, hogy e körülményben egy országos jelenség helyi érvényesüléséről volt szó. 1711 után egyre nőni kezdett az aulikus arisztokrácia szerepe és súlya nemcsak Somogybán, hanem az országban is. így jutottak egyre nagyobb szerephez pl.: az Eszterházyak grófi ágának Habs- burg-hűségen maradt tagjai: Eszterházy József az országbíróságig, Eszterházy Ferenc pedig a tárnokmesterségig emelkedve. Ez az aulikus arisztokrácia egyben a nemesség politikailag legkonzervatívabb része volt, gazdasági tevékenységében azonban még a modernizálásra is hajlamosnak mutatkozva.

Mialatt Madarász az országgyűlésen volt Nádasdy Sankó Boldizsárt ültette az alispáni székbe, aki az 1713. április 17-i igali közgyűlésen már elnököl is. Madarász azonban gyorsan visszatérve az országgyűlésről a megyébe, pozícióját visszaszerezte, alispánhelyettesként már elnökölt is az 1715-ös nagybajomi közgyűlésen.

Az évtizedeken keresztül 109 3 4 porta után adózó18 s a háborús cselekmények színteréül szolgáló, s emiatt erősen megtépázott megye nemesei megunván Zala gyámságát, minden lehetőséget felhasználtak arra, hogy önálló vármegyei életet rendezzenek be a maguk számára a törvényesen 119, ténylegesen pedig 107 évig szüntelő önállóság után, 12 évvel megelőzve a különváláshoz III. Károlyinak az 1715. évi 86. törvénycikkben utólag szentesített „jóakaró beleegyezését”. „Minthogy az isteni akarat segítségével, az országnak a török zsarnokság hatalmas járma alul ő legszentségesebb felségének győzedelmes és dicsőséges fegyvereivel visszafoglalt többi vármegyéi közt, Somogy vármegyét is, összes határaival, székhelyeivel, földeivel s birtokaival az országba visszakebelezvén, oly állapotba helyezték vissza, hogy a törvénytől neki adott joghatóságot s tevékenységet más megyének, tudniillik Zala megyének (melyhez az idők viszonttagsága miatt volt csatolva) minden támogatása nélkül gyakorolhatja: ez okból a nevezett Somogy vármegye alázatos folyamodására (Ö legszentségesb felségének előző kegyelmes hozzájárulásával) elhatározták: 1. §. Hogy először és mindenekelőtt eltörölvén és megszüntetvén a Zala vármegyéhez történt csatolásáról szóló törvényeket, s jelesen az 1596-ik évi 41-ik s 1608-ik évi koronázás utáni 22-ik törvénycikkelyeket, ezentúl Zala vármegyétől semmi függésben se legyen. 2. §.

96