Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 17. (Kaposvár, 1986)
Kanyar József: Somogy megye közgyűlése a hódoltság idején és a felszabadító harcok utáni első évtizedben (1658-1718)
Hanem az ország többi vármegyéinek hasonlatosságára, saját joghatóságával s bíráskodásával élhessen, azt használhassa s élvezhesse, mind a peres ügyek elbírálásában s elítélésében, mind a megyei törvényszéket illető más ügyek tárgyalásában és a jelen törvénycikkely alapján valóságosan különváltnak tekintsék.”19 Amikor az 1715. évi 86. törvénycikk elrendelte a két megye különválasztását: Nádasdy Tamás 1715. szeptember 30-án Kapos városában azonnal közgyűlést hívott össze, amelyen újból alispánná választották Madarász Lászlót. Madarász tehát elérte a célját, a legmagasabb polcra lépett. Önálló vármegyei létéhez azonban a megyének szabályozni kellett újból köz- és magánügyeit, igazgatási feladataival kellett megbirkóznia, noha ezidőtájt a „nemes vármegyének egyetlen tisztviselője, se szoilgabírája és mégcsak esküttye sem vala”29, ítélőszékein is rendet kellett teremtenie, el kellett szállásolnia a katonaságot, adóját ki kellett vetnie s mindezek tetejébe a birtokos nemesi társadalom birtokviszonyainak újra való megalapozásához a neoacquistica commi- sio működése következtében szinte hiteleshelyi ranggal kellett előteremtenie a százados iratokat, vagy annak másolatait, amellyel nemcsak a török uralom elől elmenekült birtosoknak kellett igazolniak tulajdonjogaikat a visszafoglalt területeken, hanem a hódoltsági területeken maradt birtokosoknak is váltságdíjat kellett fizetniük a jus armorum jogcímén: földesúri telkenként és évenként 12 forintot, lakott falvak után 90 forintot, elhagyott helyek után pedig 22 forintot.-1 A labanc tisztikart támogató Szigetvár az 1713. január 9-i megyei ülésen szóvátette adóterheinek a növekedését. Mindez az udvari tanácsnak is a tudomására jutván arra utasította a megyét, hogy a mezőváros lakosságára — amely a Rákóczi-felkelések idején hűséges maradt az udvar politikájához - ne vessen ki igazságtalan adókat és egyéb katonatartási terheket. Az 1713. február 8-i generális kongregáción Nagybajomban Gralsich Jakab memorialisa panaszolta a nádornak, hogy a megye megtagadta a kanizsai híd rendbetételéhez szükséges segítségadást. Az 1713. április 17-én Igáiban tartott közgyűlés Sankó Miklós alispán elnökletével - ülésezett. Az 1713. május 10-én Nagybajomban tartott kisgyűlésen már statútumot is alkotott a megye a börtönben levő gonosztevők sokadalmára való tekintettel és elrendelte Sárközy János főszolgabírónak, hogy a molnármesterekkel minél több akasztófát, kerekeket és karókat állíttasson fel a megyében. Az 1713. augusztus 16-i nagybajomi generális közgyűlésen Sankó Miklós alispán elnökletével már resztvettek Jankovics István, Kaczerius János, Sárközy János és Malik János főszolgabírók és Bakics Ferenc alszolgabíró is. Ez volt - egyébként - az első közgyűlés, amelyen a megye vezető tisztségviselői is legnagyobb számmal jelentek meg. Ugyanezen év őszén ugyancsak Nagybajomban tartott kisgyűlésen (1713. október 16-17) változatos ügyekben kellett rendet teremteni a megyében. A megyében állomásozott katonaság lovainak zabot kellett biztosítani, majd porciót kiadni a számukra, ás a kaposi kerületben pedig a katonai összetelepítést végre kellett hajtani. De statútumot is kellett hozni a mértékek zavaros használatának a megtiltásáról és olyan helyet, mint Nemesdédet - ahol Ujváry Péter a megye tudomása nélkül harmincadot szedett - a vámszedés abbahagyására kellett utasítani. Régóta fájt a megye feje a közterhek arányos elosztása terén mutatkozó nehézségek megoldatlansága miatt. Különösképp rendet kellett volna teremteni 97
