Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 17. (Kaposvár, 1986)
Andrássy Antal: Aradtól Kaposvárig (Száz éve született Latinca Sándor)
kezetet, hogy . . az özvegynek valami munkakört adjon, miáltal megélhetése biztosítva legyen” . . ,75 Május 23-án a tapsonyiak házhely igényét, valamint petróleum, gyufa, ruha és a mezőgazdasági eszközök cseréjét intézte számukra. Ugyanakkor türelmüket is kérte, mert . . láthatják, hogy mindent a maguk érdekében intézünk el. Arra vonatkozólag, hogy a kisgazdák ne kapjanak semmit, ezt nem lehet megtenni, mert akkor nagy elégedetlenség lenne a falvakban. Azonban természetes, hogy elsősorban csakis a nincstelenek kapnak . . Ekkor, itt a FÉKOSZ tagjait is meg kellett nyugtatni, mivel a szervezett munkásokra kötelező katonai bevonulás miatt, sokan a szervezetből kiléptek. Alapelve a dolgozó parasztság - legyen az termelőszövetkezeti tag, kis- paraszt vagy földnélküli nincstelen - megértése, segítése és kérésének a lehetőségen belüli teljesítése volt. A Tanácsköztársaság egyik kiemelkedő személyiségévé, államférfivé, parasztpolitikussá ezek az emberi tulajdonságai is tették. A böhönyei termelőszövetkezet tagságát május 6-án a földosztás, illetve a házhely kiosztás békés rendezése ügyében ennek szellemében kérte: „Mindenesetre kérem az elvtársakat, hogy ezt illetőleg lépjenek érintkezésbe a Munkástanáccsal és a kölcsönös jóakarattal, szeretettel és a proletár eszmék megértésével intézzék el ezt az ügyet, mert hisz célunk nem az, hogy veszekedjünk, hanem ellenkezőleg, hogy megértési és barátságot hozzunk létre az összes elvtársak között.”“ Megható a figyelmessége a hencsei szegények ellátására, a kaposgyarmati hadiözvegyek segítésére, a hetcsi és a felsőmocsoládi munkanélküli nincstelenek munkabiztosítására is.78 Május 7-én Latinca a FÉKOSZ központba küldött jelentésében írta, továbbra is „. . . elsőrendű fontosságúnak tartom szövetségünk fejlesztését, mivel nemcsak a politikai, hanem a gazdasági berendezkedésünknek, de az egész Tanácsköztársaságnak pillérjeit fogja képezni a földmunkásmozgalom, mely nélkül nem tudom elképzelni a jövő társadalom kiépítését. Minden törekvésem oda irányul, hogy naggyá, hatalmassá tegyem a földmunkás mozgalmat, hogy a jövőben a földmunkásságnak végre döntő szerepe biztosíthasson.”™ Latinca mindezekért alig-alig várhatott köszönetét, vagy elismerést. Az akkori igen nehéz napokban, amikor a Tanácsköztársaság élethalál harcát vívta, a legnagyobb kitüntetés, elismerés egy-egy köszönő szó, vagy néhány levélbeli sor volt. A hónap végén addigi munkájáért és a kormányzótanácsi biztosi megbízatásakor a jutái földmunkások elnökétől kapta a somogyi parasztság legszebb és legmelegebb hangú köszönetét: „Mélyen tisztelt kedves Latinca elvtárs, a legelső sorban annak az örömnek adok kifejezést, hogy Önt mint a szegény pro- letárság egy igaz védőjét a Somogy vármegye élén tudom. Szívemből szerencsét kívánok, hogy a hivatalos dolgait igaz proletárhoz méltóan végezhesse, úgy mint idáig is tette . . ,”8Ü Latinca a kormányzótanácsi biztosi megbízatásától, május végétől, illetve júniusi hivatalos kinevezése után, továbbra is nagy figyelemmel kísérte a földmunkás mozgalmat és a termelőszövetkezeteket. A nyár folyamán több levelében a munkafegyelem megszilárdításával, a szövetkezetek vagyonának a védelmével foglalkozott. Az aratási munkák kezdetekor a hozzá érkezett számtalan kérés után, az ő kezdeményezésére az országban elsőként enyhítették a szesztilalmat.81 Ugyancsak sikerült június végén, július elején a bevonulási lajstromo
