Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 17. (Kaposvár, 1986)
Andrássy Antal: Aradtól Kaposvárig (Száz éve született Latinca Sándor)
zás ellen elégedetlenkedőket megnyugtatni, mivel a ,,... behívás! parancs a földmunkásokra egyelőre nem vonatkozik”.82 A falusi küldöttségek immár az új hivatalában is egymásnak adták a kilincset. Június első napjaiban a somogyaszalóiak a tsz birtokában lévő és az általa nem használt akácos erdőt kérték. Az öreglakiak legelőt kértek Latinca közbenjárásával. Latinca mindkét esetben a termelőszövetkezet érdekeit nem sértve, kérte a nincstelenek kielégítését.82 A gazdasági ügyek mellett gondja volt, hogy a kaposszekcsői és a szentmártoni csoportban lévő németek, a németnyelvű Világszabadságot kapják meg.8,1 A megsértődött és a pártbélyeget nem fizető dávodi, valamint a terebez- di földmunkásoknak az őt jellemző hangú levelet írt: „. . . Higyjék meg kedves elvtársak, nem az késztet írásra, hogy azt a pár fillért nem fizették meg, hanem fáj nekem azt tapasztalnom, hogy az én szeretett proletár nincstelenjeim már nem oly lelkes hívei a mi ügyünknek, amit én azt vártam azoktól. Írják meg kedves elvtársak őszintén és bizalommal, hogy miért történt és Ira a sérelmek történtek magukkal, úgy me gnyugodhatnak, hogy el fogom azt intézni. Kedves válaszukat várva, elvtársi szeretettel.”85 Viszont az inámpusztaiaknak a szövetkezeti munkáról szóló beszámolóját örömmel fogadta és örült annak, hogy „igaz harcosai a proletár tanácsköztársaságnak”. Kérte őket, hogy a fennálló rend érdekében dolgozzanak továbbra is, mert „ilyen lelkes és harcos tagokra a Tanácsköztársaságnak igen nagy szüksége van. Sajnos, bogy jelenleg nem tudjuk úgy ellátni mindennel a mi proletártestvéreinket, amint azt szeretnök, de hacsak lehet, kívánságaikat mindenkor teljesítem”.8e Személyesen intézkedett a vitás és nehézzé vált politikai és gazdasági kérdésekben. Tudunk arról, hogy július elején a feloszlóban lévő tapsonyi csoportot a helyszínen „rendbehozta”.87 Intézkedett a gazdasági nehézségek, így pl. az aprópénz hiány miatti munkabeszüntetések felszámolásáról is. Szántó Imre jogügyi titkárának fogalmazásában maradt fenn egy táviratszöveg, melyet július 7-én a járási politikai megbízottaknak küldött. Ebben felhívta az aratók figyelmét, „...a sztrájk következményére, mert a Tanácsköztársaság nem tűri, hogy az aratók sztrájkoljanak és ezzel az ellenforradalmat szolgálják”.88 Kemény és következetes volt az ellenforradalmi hangulatkeltő, a munka- fegyelmet lazító, az ún. „lógósokkal” szemben. 1919 júliusában (22-én) valamennyi járási megbízottnak elrendelte, hogy a termelőszövetkezetekből a bizalmiak és az iparosok „csakis égetően sürgős ügyekben hagyják el a gazdaságot és akkor is közülük, legfeljebb egy végezze el az ügyes-bajos dolgokat, miután a legfőbb gazdasági időben saját munkás elvtársaink sem veszik azt szívesen, ha közülük valaki elhagyja a munkahelyét, míg a gazdasági iparosok által otthagyott gépek, szerszámok esetleg sokat veszítenek üzemképességükből”.89 A nyár folyamán a 268 termelőszövetkezetben, 14 862 tag és 1436 ún. 120 napot dolgozó tag'dolgozott. A gazdálkodás 620000 kh-on folyt. Somogybán bevetetlen föld ekkor nem-volt. A búza terméseredménye az aratáskor 3695 vagon; a rozsé 2192 vagon, az árpáé 125. vagon, a tavaszi árpáé 1163 vagon, a tavaszi búzáé 166 vagon, a zabé 1437 vagon, míg a repcéé 95 vagon volt. Az állat- állomány a termelőszövetkezetekben 44 262 szarvasmarha, 45 836 sertés, 145 827 juh és 10464 ló volt.90 1 362
