Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 17. (Kaposvár, 1986)

Andrássy Antal: Aradtól Kaposvárig (Száz éve született Latinca Sándor)

teszában a következő, 1917 etején keletkezett fejezetcímek találhatók: „Á mo2i gósítás, A háború és a sajtó, A háború és a közbiztonság, A munkanélküliség, A jóléti intézmények, A háború és a munkásság, A háború és a szakszervezetek, A militarizmus és a fejlődés, A munkásosztály és a fejlődés”.34 A fronton eltöltött hónapok alatt rendszeresen megkapta szociáldemokrata barátaitól a Népszavát, és a haladó polgárság lapját, a Világot. A katonai cenzúra igaz néha hetekig a két lapot visszatartotta, de egyrészt a szabadságról visszaérkezettektől, másrészt kerülő utakon ezekből a lapokból aránylag tárgyilagos képet kaphattak a lövészárokban. Latinca politikai fejlődését a háborús évek döntően befolyásolták. Ezt mutatja az 1917 őszén befejezett, majd egy év múlva megjelentetett röpirata is, „Háború az uszító sajtó ellen”. Az első kiadás hosszú évekig alig volt hozzáférhető és csak 1974-ben közölte ismét Kávássy Sándor.35 A marxista, osztályharcos alapon megírt röpirat a következő fejezeteket ölelte fel: „A kapitalizmus és a sajtó, A szocializmus és a sajtó, Háború az uszító sajtó ellen”.

Mindazt, amit az olasz frontos átélt, áttekintette írásban. Vajon miért, kik miatt kellett elszenvednie a háborús éveket többszázezer katonatársával? Gondolatmenetében eljutott most is az internacionalizmushoz. Ha a munkásság ráébred a kapitalisták csalására, akkor a háborút saját tőkéseik ellen fogják viselni. A szociáldemokrata eszmeiségen túlmutató röpiraton az oroszországi forradalmi események hatását is érezhetjük.

1918 tavaszán az olasz fronton érte a nagyszerű hír, kisfia született. Ez, újabb érzelmi motiváció az életében. A családjáért és nem utolsó sorban az önmagáért való felelősségérzet gondolatvilágában és magatartásában, ezután központi helyet foglalt el. „Vigyázok magamra” - írta 1918. június 28-án. „Gyűlölöm ezt a világot, ezt a megfertőzött társadalmi rendet, mely távol tart tőlük, a két drága kincstől” - fogalmazta meg május 15-én. Gondolata, mint minden katonának a harci szünetekben mindig otthon járt. „Vajon mikor jön el a nagy igazságszolgáltatás” - írta feleségének május 29-én.36

Latinca ezredét júliusban kivonták és az orosz fronton a forradalmi gondolatokkal „megfertőzöttek” helyére, a keleti arcvonalra irányították. Szerelvényük a hátországban Karintián, cseh és lengyel területen át érkezett Aleksand- rówba, a lengyelók és ukránok lakta városkába. A rendkívül elmaradott és a háborús évek alatt mégjobban tönkrement lublini hátság vidékén a rendfenntartást, a termelés folyamatát kellett biztosítani. Latinca az ottani szeszgyár ukrán és lengyel bolsevik munkásaival kapcsolatba került és tőlük az orosz októberi forradalomról megbízható felvilágosításokat kapott.37

Forradalmi baloldali magatartásához, amely néhány hónap elteltével a kommunistákkal szimpatizálók táborába vitte, jórészt az ukrán és a lengyel munkások járultak hozzá. 1918 augusztusában feleségének írta: „...végtelenül örülök, hogy ide kerülhettünk, illetve, hogy Ukrajnába megyünk.. Igen sokat tanulok” c®

A kéthónapos nyugalmas megszállói feladat idején Latinca az orosz földkérdést, a föld nacionalizálását tanulmányozta. Az év végén, 1919 elején azért is vállalta rövid gondolkodás után az agrárproletárok szervezését, mivel valóban sokat tanult az ukrán s lengyel bolsevikoktól.

1918 októberében betegen, családja körében érte a monarchia összeomlása, a polgári demokratikus forradalom. A szépen dekorált utász-főhadnagy teljes szívvel a forradalmi változások mellé állt. Évek óta várt arra, ami azok35 3