Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 17. (Kaposvár, 1986)
Stier Miklós: A nemzeti és a nemzetiségi kérdés a magyarországi szocialista mozgalom és ausztromarxizmus elméletében és gyakorlatában századfordulóig
zetiségi program elemzésére a következő fejezetben kerül sor, hiszen az a Monarchia életének végéig, lényegében 1918-ig maradt érvényben. A brünni program elemzése előtt a XIX. század utolsó harmadának magyarországi munkásmozgalmáról, ia magyar munkáspártnak a nemzeti kérdés kihívásaira adott válaszairól nyújtunk áttekintést. A Birodalom keleti felében, a Magyar Királyság területén az első szervezkedések és a munkásmozgalom kialakulása a nyugati területeken tapasztaltakhoz képest alig megkésett jelenségek. Pedig a század közepén, az 1848-49. évi polgári forradalom és szabadságharc idején önálló munkásosztályról még nem is beszélhetünk. A mintegy 136000 munkás az ország lakosságának i%-ánál kevesebb részarányú volt. A munkásság összetétele is rendkívül heterogén: ipari munkásságot még egyáltalán nem említhetünk; céhlegények, kézművesek, manufaktúra- és bányamunkások, városi napszámosok és egyéb alkalmi munkások egymástól elszigetelt, esetleg egészen kis csoportokban - közösségekben tömörült laza halmaza volt a társadalomnak ez a rétege. A polgári társadalommá alakulás lassú, de mégis jelenlévő ütemét is mutatják azután a további adatok. Nem egészen húsz év múlván, 1867-re már erőteljesen megduplázódott a munkásság létszáma és részaránya: az ország 15 millió lakosának már több mint 2%-ia ipari munkás. (Több, mint 300000 fő.) 1873-ban az összmunkásság létszáma meghaladta a 360000-et, ebből már kb. 70000 volt gyári munkás. Üjabb, mintegy 20 év: 1890-ben a kereső népesség i2,2ü o-a ipari munkás, s ez a szám a századfordulóig 13,7%-ra emelkedett. (Ausztriában 23,3%, Németországban 35,7%.) A gyáripari munkásság pedig ekkorra már az összmunkásság 32%-át tette ki.*3 E fenti, rendkívül vázlatos képet összefoglalva: a magyar munkásosztály a század utolsó harmadában alakult ki. Kialakulásának, gyarapodásának üteme Nyugat-Európához és Ausztriához képest is lassú. Viszonylag kis létszáma, a kisipari munkásság túlsúlya, az állandó jellegű és egységes gyáripari proletariátus kikovácsolódásának magában az ipar fejlődésében leledző akadályai, valamint ennek a munkásságnak soknemzetiségű összetétele a századforduló előtt a munkásság és a munkásmozgalom gyors fejlődését is akadályozó tényezők. A szocialista eszmék térhódítása azonban a 60-as évek végén Magyarországon is megindult. Kétségtelenül a Kiegyezés hozta azt a fordulatot, amelynek eredményeként a munkásság korábbi, főként önsegélyező szakmai egyleteit vagy éppen a katolikus legényegyleteket már a politikai kérdésekkel is foglalkozó, tudatosabb szintű szervezkedés (önképző egylet pl.) válthatta fel. A szocializmus eszméit, a szervezkedések tapasztalatait részben bevándorolt külföldi (német, osztrák és cseh-morva) szakmunkások (az egész akkori munkásság mintegy 25%-a) hozták magukkal, részben a külföldet megjárt, hazatérő munkások, iparos legények terjesztették el.24 Az első szocialista szervezkedések szorgalmazói Magyarországon is las- salleánus munkások voltak: elsősorban nyomdászok, cipészek, asztalosok. Már 1867 decemberében napirendre tűzték egy minden szakma munkásait tömörítő, politikai jellegű munkásegylet létrehozását. A magyarországi munkásosztály első szocialista szervezetének megalakítását 1868, február 9-én határozták el egy asztalos műhelyben összehívott meg-
