Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 17. (Kaposvár, 1986)
Stier Miklós: A nemzeti és a nemzetiségi kérdés a magyarországi szocialista mozgalom és ausztromarxizmus elméletében és gyakorlatában századfordulóig
beszólásén, ahol néhány száz magyar, német és szlovák munkás jelent meg.25 Az Általános Munkásegylet alakuló közgyűlésére azután 1868. augusztus y-én került sor, amelyen már megvitatták az Egylet Alapszabályait is, s amelynek témánk szempontjából is van jelentősége. Amíg a februári megbeszélés eredményeit ösz- szefoglaló programszerű megnyilatkozás, a Szózat25 a nemzetiségi problematikát csak annyiban érinti, hogy azt „egyenlő magyar, német és tót nyelven” nyomtatták ki, és több ezer példányban így terjesztették, addig az Alapszabályok már azon kívül, hogy az Egylet nevét három nyelven: magyarul, németül és szlovákul is említette, egy pontban konkrét, a nemzetköziség elvét leszögező célkitűzéssel is jelentkezik: „Testvéries közeledést eszközölni az idegen földön levő társakkal.”2' E két mozzanat arra utal, hogy a Szózat és az Alapszabályok, mint a magyarországi szocialista mozgalom első dokumentumai, távolról sem oly eszmei tisztasággal és egyértelműséggel, mint a bécsi munkások első programszerű megnyilatkozásai, de mégis reagáltak a magyarországi munkásság többnemzetiségű mivoltára, s hogy e reagálás alapvetően ugyancsak a proletár internacionalizmus irányában hatott. Egy évvel később, 1869. augusztus 22-én került sor az első nyilvános fővárosi munkásnagygyűlésre. Az itt elfogadott első „social-democrata” program az 1868. augusztus 30-i bécsi munkásprogram átvétele, melynek bevezetője szinte szószerinti (a magyar nyelvtan szempontjából hibás) fordítás alapján szögezi le: »Nemzetiségi tekintetben a social-democrata párt azt (ti.: „ minden állampolgárnak egyenjogúsítását” - a tárgy konkrét megjelölése ugyanis még az előző mondatokban található - SM.) a népek önhatározati joga által kívánja meghatározni.”2tí A nagygyűlésre másik program-javaslatot is benyújtottak, amelyet szintén, nem haszontalan idéznünk, mert tulajdonképpen éppen ekkorra, tehát a szocialista mozgalom kezdeteinek idejére vezethető vissza minden, a magyarországi szocialista mozgalomban később jelentkező elméleti összecsapás a nemzeti- nemzetiségi kérdés terén. A javaslat vonatkozó része így szólt: ,,. . . Ha boldogulni akarunk e földön, nem lehet szó arról, hogy mi nyelven beszél valaki, hanem minden honpolgárnak egyenlő jógákkal kell bírnia; e célból követelnetek kell, hogy oly törvények hozassanak, melyek megállapítják 7. A nemzetek teljes egyenjogúságára fektetett és minden más országtól teljesen független Magyar- országot . . .”2S) A program-javaslat, mint érzékelhető, egyáltalán nem volt mentes a magyar középnemesség nacionalizmusától, hiszen lényegében a független, integer Magyarországot követelte, de azon belül liberális nemzetiségi politikát hirdetett, a nemzetiségi politika bizonyos demokratizálását, a nemzetiségek személyenkénti állampolgári egyenjogúságát. Miért érdekes számunkra ez a dokumentum? Világosan vall arról, hogy már a szociáldemokrata mozgalom indulásakor is jelen volt a vezetők egy részének gondolkodásában a 48-as nemzeti álláspont. A javaslat sorsa azonban azt mutatja, hogy a párt programszinten nem ezt realizálta, (sem ekkor, sem később) nem állott az Ausztriától való elszakadás, a teljes magyar függetlenség álláspontjára. Pedig a javaslat benyújtója az Egylet akkori elnöki teendőket ellátó alelnöke volt. Az Általános Munkásegylet valamennyi megnyilvánulása arról tanúskodik, hogy a szocialista munkások feladatukat nem az osztrák-magyar közjogi viszony módosításában, hanem a munkásosztály politikai és gazdasági követeléseinek megvalósításában, kikényszerítésében, a szocialista eszmék terjesztésében látták, szövetségeseiket is a Monarchia összproletariátusának soraiban keresték,30í 33<5
