Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 17. (Kaposvár, 1986)
Stier Miklós: A nemzeti és a nemzetiségi kérdés a magyarországi szocialista mozgalom és ausztromarxizmus elméletében és gyakorlatában századfordulóig
szerű kinyilatkoztatás is legfeljebb ünnepi beszédként hatott, s nem fűzhette át a dolgozó osztályok mindennapjait, a dolgozó ember egész szemléletét. Ezért és e vonatkozásban is beszélhetünk naiv internacionalizmusról. A párt a maga módján az elvi kérdésekben deklarálta álláspontját, s a nemzeti-nemzetiségi kérdést a gyakorlatban lényegében belső szervezeti-szervezési kérdéssé degradálta.19 A nemzeti-nemzetiségi probléma azonban a Monarchia mindennapjainak életében jelen volt, és a század végére az Ausztriai Szociáldemokrata Párt sem kerülhette meg az egész kérdés újabb felvetését, annál inkább sem, mert a nemzeti politikai csoportosulások önállósága a központi pártvezetés mögött meglehetősen nagy volt. Ezen gyengéivel együtt vált azután a hainfeldi nyilatkozat egészen 1889- ig, a brünni nemzetiségi programig az Ausztriai Szociáldemokrata Párt nemzetinemzetiségi kérdésben vallott álláspontja elméleti keretévé. Az évtized folyamán azonban a birodalom osztrák területeinek nemzeti munkáspártjai, politikai csoportosulásai meglehetősen nagy cselekvési önállósággal rendelkeztek. Az 1891-ben alapított Galiciai Szociáldemokrata Párt - márcsak Lengyelország három részre osztottsága miatt is - azonnal az osztrák szociáldemokrácián belüli teljes autonómia státuszát követelte.20 A cseh szociáldemokrácia 1893. évi bud- weisd pártkongresszusa új szervezeti szabályzatot fogadott el, amely leszögezte a csehszlovák szociáldemokrácia önállóságát. 1895-ben azután az Ausztriai Szociáldemokrata Párt összevont kongresszusa a szervezeti kérdésekben való szavazás esetére a nemzetiségenkénti szavazás rendjét fogadta el.21 Egy évvel később a szakszervezeti mozgalomban is kiéleződtek az ellentétek: a cseh szakszervezetek önálló titkárságot követeltek. E téren is a bomlás jelei mutatkoztak. A nemzeti kérdés feszítő ereje a pártban továbbra is oly mértékben nőtt, hogy két évvel később 1897-ben ismét a szervezeti szabályzat módosítása vált szükségessé. Eszerint az osztrák összpárt kétévenként tartotta kongresszusát, s közben ültek össze a nemzeti szociáldemokrata pártok kongresszusai. Az Ausztriai Szociáldemokrata Párt politikai vezetése a német, a cseh, a lengyel, az olasz és a délszláv pártok végrehajtó bizottságainak képviseletéből tevődött össze. Ezáltal az addig legalább papíron egységesnek nyilvánított osztrák szociáldemokrata párt átalakult föderatív vezetésű nemzeti pártok föderációjává. A pártkongresszusokon a legalapvetőbb kérdésekben még lehetséges volt közös álláspont kialakítása, de ezek végrehajtásának ellenőrzése a nemzeti vezetés alatt álló nemzeti pártszervezeteken belül már gyakorlatilag nem volt keresztülvihető. Az egyes pártok ezen nagy mozgásszabadsága, amely a nyelvi különbségek miatt volt szükséges az egyes nemzetiségeken belül folytatható propaganda hatékonyságának érdekében, már a szeparatizmus első diadalát jelentette a soknemzetiségű, összetett osztrák munkáspárton belül.22 A nemzeti-nemzetiségi kérdésben a század utolsó évtizedében kiéleződött ellentétek, a szeparatista tendenciák erősödése arra késztették az osztrák szociáldemokrata vezérkart, hogy felülvizsgálva a nemzeti-nemzetiségi kérdésben korábban elfogadott programját, valamint a Habsburg Birodalomban kialakult helyzetet, olyan nemzetiségi programot dolgozzon ki, amely mind hosszútávú cselekvési programjának, mind a mindennapok osztályharcának időszerű eszmei hátterét képezheti. 1899 februárjában albizottság alakult az új nemzetiségi program kidolgozására, s a tervezetet az 1899. szeptember 24-29- között Brünnben ülésező összpártkongresszus tárgyalta meg. Az ott elfogadott, ún, brünni nem528
