Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 17. (Kaposvár, 1986)
T. Mérey Klára: Városiasodó településtípusok a századfordulón (Somogy megye példáján)
dery László személyében. Ez a birtok utóbb leányágon öröklődött tovább, s a századfordulón is Czindrey-unoka tulajdonában volt. Szigetvár történésze könyvében Czindery földesuraságát az előbbi földesúrénál „szelídebbnek” mondja.8,1 De mit jelentett ez a „szelídség”? Az új földesúr birtokba lépése után azonnal megkezdődtek az „előcsatá- rozások”, illetve folytatódtak a régi perek. Már 1831 után Szigetvár megtagadta a városi földek után követelt kilenced és tized beszolgáltatását. Pert folytatott azért is, mert a földesúr meggátolta Szigetvár communitását a bor-, a pálinka- és sörkimérési jogának gyakorlásában.8/1 Az úrbéri perek folyamán Szigetvár elsősorban azt kívánta bizonyítani, hogy a földesúr szerződéses viszonyban állott a mezővárossal, az árendát is in communi (mint közösség) fizették mindig, így az 1768 óta folyó összesítő és lc- gelőelkülönöző per tulajdonképpen jogtalan. A földesúr nem avatkozhatik bele a város közösségének földügyeibe (vásárlás, eladás). Ezzel szemben a földesúr ügyvédje azzal érvelt, hogy mivel Szigetváron szabadon adták és vették a külső és belső fundusokat, azok „olyan zavart állapotba kerültek”, hogy a földek feltétlenül rendezésre szorulnak. Szigetvár vezetői ezt az érvet azzal utasították el, hogy ez a „zavart állapot” a „tulajdonosok terhe”, akik ezért sohasem panaszkodtak. A per végén megszületett ítélet - a város nyomós érvei és bizonyítékai ellenére - elrendelte az összesítést, a mérnöknek egyenként kellett a lakosok telkeit, földjeit kimérnie.85 Szigetvár a helytartótanácshoz fellebbezett, amely leküldte a megyéhez „esedező levelét”. A város ebben előadta azt, hogy az 1836. X. t. c. 4. és 6. bekezdése alapján az összesítő perben a földesúrnak nem volt joga fellebbezni. Ennek ellenére az uradalom a törvényszék ítéletét, amely elrendelte a határ felmé- retését „erőhatalommal” végrehajtotta, pedig a közösségnek olyan kiváltságai vannak, amelyek ezt a szabályozást nem engedték volna meg. Szigetvár kérte a karhatalom által okozott költségei megtérítését. Czindery erre azt válaszolta, hogy Szigetváron csupán ítéletet hajtottak végre és Szigetvár a dolgok folyamatát gátló „recursursal” akarta a földesúr összesítési és elkülönözési jogának gyakorlását megakadályozni. A megye a földesúrnak adott igazat. Mivel a szigetváriak ellenszegültek az ítélet végrehajtásának, ezért a megye által kirendelt katonai karhatalom tartásából származó költségeket nekik kellett megtéríteniük.8'1 A város tehát súlyos anyagi áldozattal volt kénytelen eltűrni a határ „ösz- szcsítését”. Ugyanakkor, c perrel párhuzamosan folyt a legelőelkülönözési perük is. Ennek folyamán 1843-ban megállapították, hogy 819 magyar hold a közös legelő, amelynek negyede tele volt bokrokkal. A felperes ügyvéd szerint a város tulajdonában 276 magyar hold belsőség, 2070 magyar hold külső terület, és 439 m. hold soron kívüli birtok (tanító, pap stb.) volt, vagyis összesen 2786 m. hold. Egy telekre 31 m. holdat számítva, 89 eszmei telek állapítható meg, s ehhez csatlakozik a városban levő 2 mester, és egy jegyző fél-fél, a görög pap és a barátok (ferencesek) 1-1 telki járandósága, amelyekkel együtt 93 eszmei telek után a közös legelőből telkenként 3 (sic!) hold, összesen 280 magyar hold legelő járt volna a városnak.8' (Somogy megyében az egy telekre járó legelő mennyisége átlagban 10 hold volt!)
