Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 17. (Kaposvár, 1986)
T. Mérey Klára: Városiasodó településtípusok a századfordulón (Somogy megye példáján)
előbb ártéri gazdálkodást folytató település lett, majd növénytermeléssel foglalkozó községgé vált.10 Ugyanakkor a drávai közlekedésnek is nagy szerep jutott - már e korai időszakban is - Barcs életében. Rumy már leírta, hogy Stájerországból árukat szállítanak a folyón, elsősorban vasat és deszkát. Barcs mezővárosig azonban árral szemben is hajózható volt a Dráva, bár igen sok „kényelmetlenséggel”, mert a parton a hajókat nem lehetett állatokkal vontatni, hanem „az emberek legnehezebb munkájával” kell azokat húzni.11 Viszonylag jó jövedelmet jelentett előbb a bécsi udvarnak, utóbb Barcs város földesurának a Dráván létesített átkelőhely, ahol megvámolták az átkelést.12 Növelte a mezőváros forgalmát a sóház is, ahová elsősorban Szegeden és Eszéken át szállították a sót és onnan osztották szét.13 Egyidőben veszélyben forgott e sóház léte, amelyet a Dráva mentén feljebb akartak vinni, de végül is - a Széchenyi uradalom közbelépése folytán - megmaradt Barcson a sóház és anak forgalma.1/1 A mezővárosban lévő iparral foglalkozó lakosság száma kicsi. A vízimalmok érdemelnek csak figyelmet, ezek közül is a drávai malmok voltak nagyobbak. 1828-ban mindössze 16 iparost jegyeztek fel Barcson (a lakosság 1,9%- át alkották akkor).15 A mezőváros kereskedelmi lehetőségeiről már tettünk említést, áruforgalmát a jó közlekedési helyzete emelte. A Stájerországból érkező vasáru (rúdvas, sarló, kasza, ásó, kapa) helyett a kereskedők gabonát vontattattak fel embereikkel a Dráván. A barcsi réven átterelt marhákat pedig a kanizsai és soproni vásárokra vitték fel a Dráva túlsó partjáról érkező kereskedők. Barcs vásárai is népesek voltak, olyannyira, hogy utóbb az uradalmi központ: Gsokonya vásárai elnéptelenedtek.16 A mezőváros gazdasági helyzete tehát reményekre jogosító volt már a XIX. század első felében is, a fejlődés kibontakozásához azonban szükség volt arra, hogy a mezőváros és az uradalom közti kapcsolat kiegyensúlyozott legyen. Most tárgyalásra kerülő másik mezővárosunk: Kaposvár helyzete annyiban volt kedvezőbb Barcsénál, hogy ez, mint megyeszékhely már a XIX. század elejére ki tudott vívni magának bizonyos tekintélyt a többi városok sorában. A város gazdasági életében folyója: a Kapos ugyancsak komoly problémákat okozott. Egy századeleji leírás szerint a Kapos mocsaránál volt Kaposvár, amelynek környékén szőlőhegyek sora, bükk- és hárserdők terültek el, s a völgyekből kiemelkedő hegyeken pincék és fészerek voltak. Az utazó szerint maga a város népes helység volt 1813-ban, ahol Esterházy kastélyán kívül a vármegye- házát tartotta érdemesnek megemlíteni; annak tömlöce tele volt rabokkal, akik részint rablók, részint állattolvajok voltak. A magyarokkal szemben igen rossz véleményt tápláló utazó szerint esetenként nyolcszázan is voltak a tömlöcében. Azt azonban megjegyzi, hogy a Kapos mocsara kisebb, mint a Rinyáé, az árkokkal már sok vizet leeresztettek.17 Itt kell megemíltenem azt, hogy már az első katonai felvételt készítő hadimérnök feljegyezte azt Kaposvár leírásakor, hogy ott árkot kezdtek ásatni (1782-1785 előtti időben!), hogy kiszárítsák azt. Csököly, Gige és Kovácsi környékén nyáron a kisebb vizek már teljesen kiszáradtak e kanálisok hatására,18 284
