Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 17. (Kaposvár, 1986)
T. Mérey Klára: Városiasodó településtípusok a századfordulón (Somogy megye példáján)
tlumy Kaposvárott az 1810-es években a megyeházáról tesz említést, továbbá a mezőváros vásártartási jogát emeli ki (3 vásár volt ott évente). Megjegyzi továbbá azt, hogy Kaposvárnál „sok dohányt művelnek.”1!) A Kapos szabályozása ekkor még nem történt meg, noha ezt már többen szorgalmazták, hiszen esőzések idején a Kapós-völgye összefüggő nagy mocsarat képezett. A folyó szabályozásának végleges tervét a híres vízszabályozó mérnök: Beszédes József készítette el 1820-ban, s ekkor vette kezdetét az a nagy munka, amely végül is a Kapós-völgyében 25 569 kát. holdat tett használható birtokká, s magának Kaposvár városának 354 hold használható rétet juttatott.20 E szabályozási munkálatok eredményeiről N. A. Kiss Sámuel 1822-ben így írt: „a mely bozótos berkeket nem régen még nem volt képes ember megjárni, és ott csak farkasok ordításai, a vízi tyúk és szárcsák süvöltésci, és a darvak s gémek dísztelen kiáltozásai hallattak, ott most a költséges szorgalom által ló- her és bársonyos pázsit fedi a földet, melyen a selyem juhok térdig járva legelnek.”21 Ebben az esztendőben Kaposvárott - amelyet ez a leírás kis mezővárosnak említ - két könyvárus bolt is volt, és ezt a műveltség igényének jeleként emeli ki. Ugyanakkor bizonyos rezignációval teszi szóvá, hogy a szomszédos megyék lakosai azt tartják, hogy: „Somogy külön van az emberi társaságtól választva, a többi vármegyétől kerítéssel elrekesztve.”22 Ez nyilvánvalóan vonatkozott a megye székhelyére is. Kaposvár akkor inkább falu volt, mint város. Az egész megyében 1828-ban 1283 kézművest jegyeztek fel, és ezek közül 166 dolgozott Kaposvárott. Többségük (118) egész éven át segéd nélkül, egyedül űzte iparát.23 Egy tanulmány szerint Kaposváron 1784 és 1828 között a kézművesek száma csaknem változatlan maradt. A reformkor küszöbén pedig a kézműipar vonatkozásában Kaposvár Szigetvárnál, sőt Marcalinál is gyengébben fejlett. Míg Szigetváron 1828-ban a lakosság 8%-át, Marcaliban 8,1%-át alkották az összes iparűzők, addig Kaposváron ez az arány csak 6,7% volt. A kézműipar struktúrája Kaposváron azonos a Somogy megyében levő másik négy mezőváros iparának szerkezetével (Szigetvár, Nagyatád, Csurgó, Marcali), csupán a ruházati és textilipar aránya volt alacsonyabb itt, ami a város zártságát, piactalanságát is mutatja. Ugyancsak kisebb jelentőségű a kereskedelme is. 1828-ban - a többi somogyi mezővárossal ellentétben - nem jegyeztek fel Kaposvárott egyetlen termény- vagy állatkereskedőt sem.2,1 Ez annál meglepőbb, mert utóbb a megye vezetői éppen a város kereskedelmének fontosságát emelik ki - mint azt később látni fogjuk. Fényes Elek megemlékezett a város népes országos és hetivásárairól.2> Egy modem, a gazdasági élet legfontosabb mutatóit számítógéppel feldolgozó tanulmány Kaposvár helyét a XIX. század első felében a városias szerepkörű központi helyek között jelölte meg.2e Kaposvár a reformkorban a gazdasági fellendülés jeleit mutatja. Ezt nyilvánvalóan elősegítette a megyeszékhelyi státusa. A város fejlődését elősegítő gazdasági tényezők vizsgálata során már fény derült arra, hogy az 1749-től rendszeresen Kaposvárott megtartott megyegyűlések a feudális urak érdekévé is tette azt, hogy a megye egyes vidékeit Kaposvárral összekötő utakat megjavítsák.27 1825-ben szélesítették ki a Kaposvárról Szigetvárra vezető utat, s új utat építettek a Kapos berkén át Kaposszerdahely és Szenna irányában. 1844-ben kezdték 285
