Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 17. (Kaposvár, 1986)
Szili Ferenc: Somogy megye út- és közlekedési viszonyai a kései feudalizmus korában (1782-1848)
Szigetvár, Heresznyéhez pl. 5,5 mérföldre volt. Ez a kövecs azonban rendkívül homokos és iszapos volt, előbb meg kellett tisztítani, megmosva és rostálva lehetett csak felhasználni. Szigetvár közelében az útépítés - a drávai károk elhárítása miatt - néhány évig szünetelt, de a harmincas évek közepén ismét folytatódott. Iharosberény környékére a véghelyi katonaság földjéről és Zákánynál a holt Dráva ágából hordták a göbécset, mivel ez a távolság egy mérföld, a somogyi adózók gyenge lovaikkal, vagy pedig ökreikkel egynél több fuvart nem tudtak vállalni, és akkor is csalk 3-3,5 akó murvát rakhattak szekereikre. Török hasonló részletességgel vázolta fel a balatoni postáét szállítási és közlekedési viszonyait is. Ez az útvonal Siófoktól, Szemesen, Szőlősgyörökön, Nagy Lakon, Nemesvidcn, Iharosberényen és Zákányon keresztül vezetett a va- rasdi véghelyi katonaság határáig. Az útvonal fontosságát nem kell különösebben hangsúlyozni, mivel közismert, hogy az Pestet az Adriai-tengeri kereskedelemmel kötötte össze. Az út vonzásában az alábbi falvakat sorolhatjuk fel: Za- márdi, Szántódpuszta, Szárszó, Szemes, Lellc, Kislak, Szőlősgyörök, Lengyeltóti, Nagy-Lak, Nikla, Csömend, Boronka, Marcali, Szőcsénypuszta, Eblakpuszta, Nemesvid, Gardospuszta, Vrászló, Inke, Antalfalva, Iharosberény, Pátró, Surd és Zákány. Postaállomások voltak Szemesen, Szőlősgyörökön, Nagy-Lakon, Marcaliban, Nemesviden, Iharosberényben és Zákányban. Ezeknek a településeknek a zöme vásári privilégiummal is rendelkezett; Szőlősgyörökben, Iharosberényben, Nemesviden és Marcaliban esztendőnként négy országos vásárt tartottak, az utóbbi két településben pedig még heti vásárokat is. Az országos vásárokban rendszerint szarvasmarhákat, illetve lovakat lehetett vásárolni, de ruházati cikkeket és vaseszközöket is árultak. E vidék földje, rendszerint középszerű termést adott, az itt lévő uradalmakban és jobbágytelkeken mindenféle gabonát termesztettek. Ezeket azonban nem a vásárokon értékesítették, hanem kereskedőknek adták el helyben, vagy pedig maguk a veszprémi és a kanizsai piacra szállították. A sző- lősgyöröki uradalomból a gabonát a bogiári réven a fülöpi granariumba szállították az ottani lakosság részére, mivel Veszprém megyében köztudottan kevesebb gabonát termesztettek. A gyapjútermesztés is figyelemreméltó volt, mind mennyiségben, mind pedig minőségben. Kiváltképpen a Hunyady birtokokon termesztettek kiváló minőségű gyapjút, így Kéthelyen, Szemesen, Szilban, de a sző- lősgyöröki, a lengyeltóti, a marcali és az iharosberényi gyapjú sem volt minőségileg gyengébb. Báró Festetics Ferdinánd lengyeltóti uradalmában pedig arábiai méneseket tényésztettek. A lótenyésztéséről híres volt még a szőlősgyöröki, a marcali és az iharosberényi uradalom is. A szőlőkultúrának évszázados hagyományai voltak, kiváló borokat lehetett venni Szántódon, Marcaliban, Kéthelyen, Keresztúron, Tapsonyban, Böhönyén, Iharosberényben és egyéb helyeken. A somogyi borokat ebben az időben országosan is elismerték és magasabb áron tudták értékesíteni. A balatoni postaút hossza Siófoktól a véghelyi szentgyörgyi határig 73 310 1310 öl volt, amely 18------mérföldnek felelt meg. Ebből több elágazás - vagyis mel4 000 lékút - vezetett; így Marcaliból északi irányba Kéthely és Keszthely felé, Iha- rosberényből Nagykanizsának, illetve Berzencze és Pécs irányába, Nemesvidről pedig Kiskomárba. Az útvonal nagy részét még nem kövezték le, az eddig elkészített út minősége azonban megfelelő volt, Siófoktól az utat Zamárdiig feltől-
