Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 17. (Kaposvár, 1986)
Szili Ferenc: Somogy megye út- és közlekedési viszonyai a kései feudalizmus korában (1782-1848)
tötték, majd köveccsel vékonyan meghintették, de ezt végleges megoldásnak nem lehetett tekinteni, mivel ebből 1800 öl olyan homokos volt, hogy csak az út mentén lehetett közlekedni. Az átmenti szakaszt - a veszprémi káptalan birtokán - az uradalom beültette fákkal, hogy a homokot a szél ne hordhassa az útra. Az utak mentén ültetett olasz jegenyefák nemcsak esztétikailag formálták a táj szépségét, hanem hasznosak is voltak, megkötötték a homokos talajt, árnyékot és pihenőhelyet adtak a vándornak, a mezőn dolgozó jobbágynak, de a téli hófúvások idején az utakat is biztonságosabbá tették. Zamárdiból az út a szántódi révhez vezetett, majd onnan déli irányba Kőröshegynek. Ennek az új útnak egy részét, 1080 ölet már lekövezték, innen azonban az őszödi csárdáig a régi állapotában maradt, majd a szentesi postaházig 1000 öl szintén kövezve volt. Szemestől a falun keresztülvezető utat, a Balaton mellett Lel 1c irányába Győrökig szintén lekövezték. Az itt lévő malkad ám út hossza 8258 öl volt. Az útépítéshez a kövek egy részét a bogiári hegyből, más részét pedig Zala vármegyéből szállították, rendszerint amikor a Balaton befagyott. A követ Zalában zabért vásárolták. Sző- lősgyöröktől, Lengyeltó tin keresztül vezető utat Nagy-Lakig makadámozták, ennek az útszakasznak a hossza 7204 öl volt. A nagylaki postaháztól Marcali irányába 1400 ölet leköveztek, az út nagyobb részét azonban a természetes állapotában hagyták meg, egészen a marcali határig. Innen a postaházig 1700 ölet szintén leköveztek. Majd a szőosényi határig 4.155 öl, a csárdától a szakácsi határig 020 öl, Nemcsviden pedig a postaházig 60 ö! makadám utat készítettek. Ennek az útszakasznak jelentős részét mée mindig nem tudták lekövezni. A követ a Bari-hegvből. a környező erdőkből és a marcali mezőben található mélv vízhordásokból hordták. Ez az útszakasz a vicli határig agyagos, onnan pedig homokos altalaiial rendelkezett. Nemesvid faluban — ahonnan az út Iharosberénybe vezetett - 400 öl drá- vai köveccsel volt lerakva. Iharosberényben pedig még 500 öl. Az útvonal többi részét még nem tudták lekövezni, de az erdőkben az utat szélesítették és a fáktól megtisztogatták. A hecsali csárdától vezetett egy olvan útvonal is, amelyet korábban nem használtak, Pat, Fazekasdenos. Pádipuszta és Iharosberény irányába, az utóbbi időben azonban csaknem forgalmasabb lett a postaiknál. A fenti eset is azt bizonyítja, hogy a helyi igények módosíthatták az egyes útszakaszok jelentőségét és a lakosság azt a kereskedelmi érdekelnek megfelelően használta. Iharosberénytől Zákány irányába lévő útszakaszon 1400 öl. drávai kavicsosai volt elkészítve, a többi a természetes állapotában használták, itt az altalaj eléggé agyagos volt. A Dráva mellett épített töltés, nemcsak az áradástól védte a vidéket, hanem azt egvúttal postaiknak is használták. Összességében elmondhatjuk, hogy Siófoktól a varasdi szentgyörgyi határig tartó postáéit részint kővel, másrészt pedig köveccsel volt kiépítve, mintegy 28 167 öl távolságban, amely átszámítva 7 mérföldnek, és 167 ölnek felelt meg. A balatoni postaútnak tehát mindössze ?8,42%-át korszerűsítették a hosz- szabb útszakasz továbbra is változatlanul a régi állapotában maradt. A Sió áradása az útra nézve károsan nem hatott, mivel annak vízszintje másfél lábnál többet nem emelkedett. Hidakat az alábbi helyekre építettek; Siófok és Z.amárdi között két kis kőhidat, Zarnárditól a szántódi rév felé vezető új úton pedig egy kisebb híd építését tervezték. A régi úton lévő kis kőhíd alatt víz szivárgott a Balatonba. A kőröshegyi völgyben mindössze egy két öl nyílású kőhíd volt. A szárszói mezőben kettő, a kertek között egy kis kőhidat építettek. Az őszö-
