Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 17. (Kaposvár, 1986)
Szili Ferenc: Somogy megye út- és közlekedési viszonyai a kései feudalizmus korában (1782-1848)
ságúakat, erősen megsúlykolták és vékonyan éles homokkal megszórták, vagy pedig apró kövecsekkel hintették be, éppen azért, hogy a gömbölyű kövecsek hézagjait betöltsék. A középső rétegbe tették a legkisebb kövecseket, amelyek egyben a hézagok betömését is szolgálták, majd éles homokkal ezt a réteget is vékonyan beszórták, hogy a lyukakat megtöltsék, de ügyelték arra, hogy az a kövecseket be ne borítsa. Az út alsó két rétege 8,9 hüvelyk vastagságú volt. Ekkor a kiválogatott legnagyobb kövecseket két vagy három felé törték, két hüvelyknél kisebbek azonban azok nem lehettek. Ezekkel az utat megszórták, megsúlykolták, majd felül vékony éles homokkal befedték. Igaz, hogy a kerék nyomása által a kövecs meglazulhatott, de ha az oldalakat megerősítették, akkor ezt a veszélyt el tudták hárítani. A megyebeli postautaknak nagyobb része lekövezve ekkor még nem volt, ezért gondoskodni kellett azok járhatóságáról is. Az útépítéshez szükséges anyag azonban nem mindig állt a szakemberek rendelkezésére. Nemcsak a kő hiányzott a megye alispánja szerint „e megye köveccsel oly silányan vagyon megajándékozva, hogy csak nagy erőltetéssel, kis darabokat lehet - az utakból - évenként elkészíteni, a többit oly alakban kell helyeztetni, hogy a rossznál jobb legyen, és ha a rossz utat egészen el nem lehet kerülni, a rosszasága kisebb mértékben legyen és rövidebb ideig tartson”.55 Láthatóan elég szkeptikusan mérlegelte a lehetőségeket, nem voltak már illúziói, mivel sem elég pénzzel, sem pedig a szükséges munkaerővel, de még szakemberekkel sem rendelkezett. A földutakkal kapcsolatosan is bőséges információkat kapunk tőle, ugyanis a megye talaját három kategóriába sorolta, tiszta agyagra, tiszta homokra, vagy pedig a kettőnek a keverékére. Az utóbbi kedvezett leginkább az útépítésnek, a homokos talaj nyáron, és az esős őszi időkben egyaránt járhatatlanná vált. Ezért azt ajánlotta, hogy „ahol kővel, vagy kövecsesei utat nem lehet készíteni, ezen földkeverés által a kisebb rosszat lehet megnyerni”.5'’ A földutak építésénél pedig az alábbi módszert javasolta; az utakat mindenekelőtt egész szélességükben emeljék azonos szintre, majd két oldalról szárító árkokkal határolják körül. Ezt követően a munka második fázisában az altalajt a kívánt igény szerint alakítsák. Ezeket az utakat is állandóan ellenőrizni, a kisebb hibákat pedig azonnal javítani kell. Ha az utak nagyon gödrösek és egyenletlenek, az esetben az egészet szántással ki tudják egyenlíteni, eltüntethetik a gödröket és a kerékvágásokat is. Ezzel a módszerrel sokkal könnyebb az utat szintezni, mint kézi munkaerővel. Szántás után következik a hengerezés, majd az utat középütt néhány szekérrel bejárják. Ha homokos talajnál végzik a munkálatokat, a szántást többnyire ősszel ajánlatos elvégezni, az agyagos talajt azonban tavasszal szántják, mivel az nyáron megülepedik, így esős időben a közlekedést nem teszi nehezebbé. Ha az agyagos utat homokkal megszórják, azt mindenféleképpen szántás előtt ajánlatos elvégezni. Ahol nagyobb vízmosások keletkeznek, ott elsősorban annak okait kell felkutatni és a vizet mielőbb elvezetni. A hegyoldalban lévő utakon keletkeznek leggyakrabban vízmosások, ezért itt a mellékárkokat lépcsőkre és egyenes fenékre ássák és minden lépcső végére vesszőfonást tegyenek, elébe pedig füvet és gazt rakjanak, hogy később az esővíznek az iszapja azt feltöltse. Az 1830-as évek végén Czinderi László alispán az utak állapotáról több ízben is jelentést készített mind a megye, mind fjedig a Helytartótanács részére. Az útépítés technológiájára vonatkozóan ezekből is részletes információkat kapunk. Többek között azt javasolta, hogy már ősszel meg kell határozni, hogy az 256
