Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 17. (Kaposvár, 1986)
Szili Ferenc: Somogy megye út- és közlekedési viszonyai a kései feudalizmus korában (1782-1848)
jóváhagyó váiasz még nem érkezett. így áthidaló megoldásként azt javasolták, hogy a híd építését részvénytársaságra kellene bízni. A híd építését sürgette az a tény is, hogy a Dráván eddig egyedül Varasdnál építettek állandó hidat, amelyen a tengerpart irányába tartó kereskedelmi forgalmat már nem lehetett zavartalanul biztosítani. Az 1830-as években a megyék között az együttműködés felélénkült, kiváltképpen a Bécset Törökországgal összekötő útvonal építése alkalmából. 1839- ben a megye a Helytartótanácsnak az alábbi jelentést küldte meg.44 Már az elmúlt évben kérelmezték, hogy a Bécsből Törökország felé vezető útvonalnak Sopronból Keszthelynek, majd a megyén keresztül Marcali, Nagybajom, Lad, Szigetvár irányába „leendő vezetését és ezen kereskedési úttal a postavonalnak is egybekapcsoltatását . . . megengedni méltóztasson”.45 Időközben Baranya vármegye vezetői hivatalosan átírtak Somogyba, hangsúlyozva, hogy ők a Törökország felé vezető útvonalat Keszthelyről Kaposvárnak és onnan Baranya széléig javasolják. A baranyaiak jogosan azzal érveltek, hogy „Kaposvár az áltál- menő kereskedés javaival időjártával maga is előmenetelt nyerne”.46 A két megye vezetői a törökországi kereskedelmi útvonallal kapcsolatosan eltérő álláspontot képviseltek. A somogyi vezetők a kényelmesebb megoldást választották és a hagyományosan használt déli postautat kívánták korszerűsíteni. Főképpen azzal érveltek, hogy a Szigetvár felé vezető posta- és kereskedelmi út is keresztül megy Baranya megyén és annak hasznában ők is kellőképpen részesülnek. Az új útvonal pedig Kaposvártól Pécsig magas és meredek hegyeken vezetne keresztül, jelentős munkával és költséggel járna, mivel több hidat kellene építeni. „Ha az utat elkészítenék, a hegyekről lezúduló víz azt megrongálná és a kereskedés ezen hosszú hegyes vonalba terhes szekereket nem használhatna.”47 Majd tovább sorolták az ellenérveket, így többek között hangsúlyozták, hogy ez az útvonal kevés helységet érint, az út az erdők között vezetne, amely kevésbé látszik biztonságosnak, ellenben a megye által javasolt útvonal mindkét megyében „egyenes róna tájon és népes vidéken keresztül menvén . . ,”48 Vitathatatlan, hogy a fenti vitában a baranyaiak álláspontja volt a korszerűbb, a távlati lehetőségeket jobban látták, így végeredményben kijelenthetjük, hogy Somogy megye lakosságának az érdekeit is inkább ők képviselték. A drávai víziút A megye déli részét érintő Dráva folyó megnehezítette Horvátország és Szlavónia irányába a kereskedelmi cikkek szállítását, mivel hidak hiányában gyakran nagy kerülőket kellett tenni. A Dráva azonban potenciálisan olyan lehetőségekkel is rendelkezett, amelyek felhasználása esetében a kereskedelmi igényeket fokozottabb mértékben ki lehetett volna elégíteni. A Helytartótanács már 1807-ben felhívta a megye figyelmét arra vonatkozólag, hogy a Dráva folyó lehetőségeit jobban használják ki, mégpedig oly mértékben, hogy a Dráva vízén Légrádig hajózni lehessen. Éppen ezért a folyó széleit és általában a partszakaszt tisztítsák meg, és tegyék alkalmassá ezeket a területeket a hajók vontatására, amelyet akkor még emberi erővel végeztek. 4U Egy évvel később a Helytartótanács ismételten elégedetlenségét fejezte ki, mivel a Dráva vízén a sót csak körülményesen és nagy nehézségek közepette lehetett szállítani. Már pedig ezt az 253
