Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 17. (Kaposvár, 1986)
Szili Ferenc: Somogy megye út- és közlekedési viszonyai a kései feudalizmus korában (1782-1848)
és az útépítés kezdetleges technológiájával, az utóbbit pedig a társadalmi feszültségek újratermelődésével magyarázhatjuk. A megyék együttműködése az úthálózat korszerűsítése érdekében Nemcsak a bűnüldözés igényelte a vármegyék együttműködését, hanem az utak tervezése és építése is szükségessé tette a kölcsönös érdekek figyelembevételét. Zala vármegye alispánja 1811-ben átiratban azt javasolta Somogy megye vezetőinek, hogy Kanizsa mezővárosának útjait együttműködve kellene megjavítani, mivel a kereskedők szekerei - akik a piacra hozzák áruikat - az utakat különösen esős időben járhatatlanná teszik. Mivel e piac előnyeit Somogy megye lakói is élvezték, a fenti kérés jogosnak tűnt. A megye vezetői azonban egyértelműen elutasító választ adtak, arra hivatkozva, hogy „. .. minekünk is szerfelette sok foglalatosságaink, terheink és utaknak reporáltatására való aggodalmunk vagyon . . ”-® Az érvek valójában igazak voltak, a megye útjainak karbantartása és bővítése erőt meghaladó gondot okozott „... Zala megye 1824-ben ismételten kérte a megye segítségét, mivel Nagykanizsán keresztül vezető posta- és kereskedésbeli utak rossz állapotban vannak . . ,”40 Somogy alispánja válaszában arra hivatkozott, hogy a megyét a nagy távolságban érintő két postaút, valamint a Dráva-menti árvizek jelentősen terhelik, de a helyzetet mégcsak nehezíti az a tény, hogy a szigeti postáéihoz szükséges követ távoli vidékekről, Baranya megyéből kénytelenek szállítani.41 A jobb együttműködésnek ekkor még nem voltak meg a feltételei, de az igény és az arra való törekvés kétségtelenül kitapintható. Az 1830-as években a megyék közötti kapcsolat élénkebbé vált. Somogy átiratában jelezte Veszprém megyének, hogy „a megyét átszabdaló utak rendezését eltervezték”.42 A Pestről Itáliába vezető postaút érintette Siófokot is, a megye vezetőit azonban aggasztotta az útvonal rossz állapota, ugyanis a Balaton mentén a homokos út esős időben szinte járhatatlanná vált. Márpedig ez az út nemcsak külkereskedelmi szempontból volt fontos, mivel a megye terményeinek tetemes részét a lakosság Veszprém városának piacán, illetőleg e megye más mezővárosaiban értékesítette. Egyben felvetették azt a lehetőséget is - éppen a kölcsönös érdekekre hivatkozva —, hogy a Lepsény felé vezető postaút is javítást igényel. Fejér vármegye illetékes vezetőivel is felvették a kapcsolatot, ugyanis Pestről, az ország szívéből Triesztbe vezető kereskedelmi és postaút e megyét keresztül szelte, élvezve a tranzit forgalom adta előnyöket sokkal inkább, mint Somogy megye lakosai. Somogy megye vezetői több ízben is hangsúlyozták, hogy a kereskedelmi központoktól távol esve, és meglehetősen elszigetelve, a lakosság a kereskedelem szempontjából hátrányos helyzetbe került, ezért mindenféleképpen arra kell törekedni, hogy a tranzit-kereskedelem adta előnyöket és lehetőségeket jobban kihasználják, jóllehet világosan látták, hogy a Triesztbe vezető útvonal ,,. . . csak a jövendőségnek ígérhet nyereséget”,43 a távlat és a jelen érdekeit igyekeztek egyeztetni, annál i,s inkább, mivel Somogyot egyedül ez az útvonal kötötte össze az ország fővárosával. 1838-ban a megye ismételten felajánlja együttműködését Zala megye vezetőinek, javasolva, hogy Kakonyánál az Istura folyón egy állandó hidat építsenek közös erővel, mivel a kereskedelem adta előnyöket így mindkét megye élvezhetné. Az építési költségeket a só árának felemeléséből fedezhetnék, e tekintetben a Helytartótanácsot már több ízben megkérték, de 252
