Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 17. (Kaposvár, 1986)

Kiss Géza: A délkelet-somogyi Dráva-völgy horvát községei a fedualizmus megerősödése és válsága idején (1711-1848)

figyelmünket, de azután azt is meglátjuk, hogy e terület déli szegélyén kanyar kanyart vált fel a Dráva-völgyben. Északról Tótújfalutól Sellyéig hatalmas mo- rotva öleli a táj egészét, de e szigetszerű táj belsejében is élő- és holtágak kanyarognak. - A Szentmárton-Bogdása-Sellye vonaltól keletre és délre, Keresztúr- Iványi-Sztára térségében ugyancsak úr a mocsár.

A század közepén Fényes Elek nagy statisztikai munkája'* is csak azzal mond többet, hogy minden községünknél hangsúlyozza a lakosság etnikumát (sho- katz falu a Dráva mellett), és Sztáránál a lapályos, róna határt, Szentmártonnál a tágas határ mocsaras voltát, a potonyi határban pedig a sok legelőt emeli ki.

Tudjuk, hogy a Dráva mindkét oldalán a mellékvizek is fontos szerepet játszottak árvizek évadján. Ezeket odaát Verőcében Vukának meg Karasicának, nálunk Ókornak, Körcsönyének hívják, de ugyanazzal a latin szóval jelzik, hogy ha csapadékosra fordul az idő, vagy a környező hegyekben hirtelen hóolvadás indul, akkor bennük a víz valósággal „megdagad” (intumescit). A fő kártevő azonban - a Podravinán csakúgy, mint a magyar oldalon - a Dráva, amelynek „ . . .semmi erővel nem gátolható ragadóssága, gyakor áradása, s kiöntései ezernyi károkat okoznak ... a szerencsétlen helyzetű, környellő vidéknek”.5

A Dráva-völgy rendezésével már a 18. század derekától foglalkoztak a különböző állami szervek és a birtokaik érdekeit oltalmazó földesurak, de az érdemi munkák csak a 19. század elején kezdődtek, miután a Dráva szabályozására a helytartótanács királyi bizottságot nevezett ki. A szemben lévő, verőcei parton 1817-1818 között 8442 öl hosszúságú és 7 öl széles, 10 láb magas töltés készült az adózó nép alapos megterhelésével, de ezt a víz többször is átszakította.6 - Hasonló sorsra jutott a Dráva .somogy-baranyai oldalán készült gátrendszer is. Fényes még lelkesen ír arról, fentebb idézett művében, hogy állami utasításra a megyék „ . . . gondoskodása következtében mestermíves töltések készíttetvén, és a’ folyam tekervényei által metszettvén, már az áradásoknak eleje vétetik, s a’ mocsárok nagyobb részben csatornákkal ki száríttatnak”7, de a Dráva még jóval később is okoz meglepetéseket, károkat és maradandó eredmények csak a 19. század második felében születnek.

A természeti környezet figyelembe vételének fontosságát korántsem csak azért hangsúlyoztuk, mert ma divat a humanista történetírók által alkalmazott földrajzi bevezetés, hanem azért, mert már itt hangsúlyozni szeretnénk, hogy nem csak a táj volt errefelé mocsaras, hanem a Dráva-völgyön élt emberi közösségek is messzemenően alkalmazkodtak civilizációjuk kiformálásakor a mocsári élet- körülményekhez. Ennek legfőbb bizonyítéka a hosszan elnyúló naturalitás, a talpas technológia, valamint az állattartás-földművelés-gyűjtögetés sajátos, mellérendelt kapcsolatrendszere, a mocsári ember különleges, összetett gazdasági tevékenysége stb.

A falvak népessége a 18. század, elején

Az éren-nádon való százados bújkálás eredményeként szerte a Dráva- völgyön, de Baranya és Somogy megyék belső területein is az a gyakorlat alakult ki, hoigy a falvak sohasem az utak mellé települtek, hanem azoktól kisebb, vagy nagyobb távolságra.

Ezek a kis települések az ellenség elől menekülő lakosság telephelyei voltak, és rendszerint csak a falut alkotó néhány állattartó nagycsalád házaiból áll-