Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 17. (Kaposvár, 1986)
Kiss Géza: A délkelet-somogyi Dráva-völgy horvát községei a fedualizmus megerősödése és válsága idején (1711-1848)
Somogy megye délkeleti szegélye (Polohn-Szappanos: Vízgazdálkodási társulatok a Dráva völgyében. I. sz■ mell. Részlet.) dig annyira ellepik a nyílt víztükröket és azok környékét, hogy „ . . . bennek a’ köznép is sok ideig eledelét találja”. - Télutón rengeteg a csík, később a teknős, a mocsaraikban és a drávai fokok vízében pedig igen jó ízű csukát, süllőt, pontyot harcsát fognak. Künn a Dráván az uradalmak hivatásos halászai bőven fognak menyhalat, vizát, tokot, kecsegét. A Dráva menti településeken az élőhal ára ritkán haladja meg a rendes hús árát, még a 19. század derekán is.2 Ezen a vízjárta földön az emberi települések csak úgy állandósulhattak, hogy a talpas technológiával épült hajlékok a mocsárból kiemelkedő magaslatokon és azok lejtőin foglaltak helyet, mint Borbás, Lakócsa és Újfalu, vagy pedig úgy, hogy a mocsarakkal-erdőkkel körülvett falut 4-5 láb magas töltés oltalmazta a vizektől. Egy ilyen töltés darabja a „Császár-hányása” nevet viseli a zalátai határban, és számos 18. századi tanú szerint a török szultán készíttette, hogy alattvalóit megoltalmazza a gyakori áradásoktól. Nem tudható, hogy az itteni töltésnek volt-e külön neve, de 1784-ben még tudták róla, hogy „Révfalutól a folyó mentén egész Tótújfaluig terjed”. Ez oltalmazhatta Szentmártont is, különben aligha maradhatott volna meg a ,,. . . sok, mély ingovánnyal és nagy erdőségekkel átszeldelt terepen”, amelyet nem kis fáradsággal jártak be II. József mérnökei. A 19. század elején már kiváló, részletes térképen tanulmányozhatjuk az általunk vizsgált tájat,3 Az első pillantás itt is a tájat uraló Drávára hívja fel a íi<?
