Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 17. (Kaposvár, 1986)
Kiss Géza: A délkelet-somogyi Dráva-völgy horvát községei a fedualizmus megerősödése és válsága idején (1711-1848)
A DÉLKELET-SOMOGYI DRÁVA-VÖLGY HORVÁT KÖZSÉGEI A FEUDALIZMUS MEGERŐSÖDÉSE ÉS VÁLSÁGA IDEJÉN (1711-1848) KISS GÉZA Egy történeti táj, bármilyen kicsi is, mindig része az őt körülvevő természetnek, és nem rajzolhat valós képet a múlt kutatója, ha nem gondol szüntelenül arra a kapcsolatrendszerre, amely művének szereplőit, az egyes embereket és a belőlük integrálódó kisebb-nagyobb közösségeket a természeti környezethez kötik. Ha pedig ennek a mikrovilágnak folyó a domináns részé, akkor még több dolga lesz a kutatónak. Különösen a Dráva esetén szükséges a természéti viszonyokból adódó összefüggésekre ügyelnünk, amely a völgyében élő emberek számára évszázadokon át tartományi, majd országhatár is volt, elválasztott, de össze is kapcsolt kultúrákat, népeket, vallásokat. A drávai táj kutatója szüntelenül találkozik forrásaiban az ivóvizet adó, malmot hajtó, csónakot-kompot hordozó, magas fehérjetartalmú élelmiszereket (halat, teknőst, madártojást, sokféle víziszárnyast stb.) adó, földet-rétet termékenyítő, árvíz idején otthonokat és terményeket pusztító vízzel. Azt is tudja, hogy a víz hátán úsztak, vagy a folyásával párhuzamos árvízmentes útvonalon haladtak az árut, embert szállító,, eszméket közvetítő tutajok, hajók, szekerek . . . A D ráva rendkívüli szerepe felkeltette már a 18-19. században élt történészek és statisztikusok figyelmét is. Bél Mátyás például Lakócsával kapcsolatban nemcsak arra utal, hogy a szentjakabi apátság tulajdonában lévő örökség, hanem arra is, hogy a Dráva partján fekszik. „Tóth Szent Márton”-ról pedig azt közli, hogy a Szent Márton nevű vaskai apátság tulajdona, és hogy ugyanazon a Dráva-parton fekszik, mint keleti szomszédja, a tőle nem messze fekvő Fok. A Drávával szomszédos Keresztúrnál viszont azt tartja említésre méltónak, hogy nevét fekvésétől kapta.1 A 18. század végén, II. József katonai összeírása idején jó szemű mérnökök járták Szentmárton környékét is. Az ő véleményük szerint is a Dráva a táj legfontosabb eleme, illetve azok a vele összefüggő, akkor még élő vízzel telt morot- vák, amelyek szinte mindegyik drávai falu határában megtalálhatók. Azt is tudják, hogy széles, mocsaras völgy kíséri itt a Drávát, amelynek mélyen fekvő részeit, árkait, berkeit, gödreit minduntalan vízzel telíti a folyó, s ilyenkor valóságos mocsárrá változik a folyóvölgy széles teknője. Ebben a mocsárvilágban gyakori vendég még a farkas, a róka, rengeteg a mezei nyúl és megszámlálhatatlan a foglyok, fürjek, galambok ,,. . . s egyéb asztalra való madarak” sokasága. Tavasszal is, ősszel is megjelennek a szalonkák; a vadludak, vadrécék, szárcsák pe-
