Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 17. (Kaposvár, 1986)

Vörös Károly: "Jelentés Magyarország kereskedelméről" - Egy belga konzuli jelentés 1843-ból

JEGYZETEK 1. Craigher jelentése (az dlőbb idézett, Trieszt viszonyaira vonatkozó tájékoztatójával együtt) a budapesti belga konzulátus, a belga külügyminisztérium levéltárának 1914-ben bekövetkezett súlyos károsodása után csak nagyon töredékesen megmaradt, mindössze egyetlen iratcsomónyi anyagában őriztetik, minden további jelzet nélkül. - Trieszt je­lentőségét belga szempontból is jól mutatja, hogy a fiatal állam érdekei képviseletére és védelmére ide nem csupán tiszteletbeli konzult nevezett ki, hanem - már a levél­papír fejlécének tanúsága szerint is - ,,főállású”, hivatásos szakembert. 2. Bajamos helységnév Magyarországon nem létezett; talán a Torontál megyei Perjámos eltorzított alakja lehet? - A „bécsi pénz” (Wiener Währung) a bécsi értékű 60 kraj- cáros forint, amiből 2 1/2 tett ki egy később osztrák értékűnek nevezett, 100 krajcárra oszló forintot; így 1 bécsi értékű forint 40 osztrák értékű krajcárral egyenlő. - A po- zonyi mérő 54 litert tett ki (ebből 2 volt egyenlő 1 köböllel), a trieszti stajo pedig 1,35 bécsi mérőt, azaz 83 litert. - A csetverty Oroszországban 1836-ig érvényes (de, mint látjuk, még ezután is sokáig számoltak vele) űrmérték, mely 210 litert tett ki, te­hát 4 pozsonyi mérőt, ill. 3 stajót. — A továbbiakban a jelentés láthatóan következe­tesen a bécsi értékű forinttal számol, míg az űrmértékeket illetőleg váltogatja a mérőt, a stajót, a köbölt. 3. Nyilván a Béga csatornáról van szó. - A „gustok” azonosíthatatlan mértékegység. 4. A Ludovika (vagy magyarosan: Lujza) út Károlyváros és Fiume között vezetett át a Karszton; építését 1809-ben fejezték be. - Az 1790-91. évi országgyűlés bizottmányi munkálatainak a magyarországi terményexportnak a kínálkozó Fekete tenger helyett az Adriára való terelésével kapcsolatos anyagát (közte éppen magyar tengerparti keres­kedők beadványait is) részletesen ismerteti Kosáry Domokos: Bevezetés a magyar tör­ténet forrásaiba és irodalmába II. 1711-1825. Bp., 1954. 384-394. 1. 5. A Quintál 50 kilogrammal volt egyenlő: az itt említett 100000 Quintál valószínűleg elírás - valószínűtlennek látszik ekkora (5000 tonnás) dohányszállítmány összegyűjtése a kor Magyarországán. 6. Nyilván az odesszai alkormányzóságról van szó. 7. Taganrog, Mariupol (ma Zsdánov), Berdiansk: az Azovi tenger melllett fekvő városok. - A szövegben hivatkozott F tábla nem szerepel a jelentés mellékletei között. - Kü­lönben a Monarchia politikai és gazdasági érdeklődésének általában a román fejede­lemségek irányába való fordítása a korabeli francia politikának is törekvése volt: így kívánva az osztrák politikát kiszorítani a francia érdekkörbe tartozónak tervezett és ilyenként az osztrák uralom alól végülis felszabadítandó itáliai területekről. 8. Hetilap 1846. január 20. — A lejjebb emlegetett angol űrmértékek közül a quarter 290,8 liter, mely 8, egyenként 36,35 literes bushelre oszlik. 9. Gergely András: Egy gazdaságpolitikai alternatíva a reformkorban. A fiumei vasút. Budapest, 1982. (Értekezések a történeti tudományok köréből. Uj sorozat 98. sz.) 10. A reformkori hazai terménykereskedelem lehetőségeire, kísérleteire, külföldi partne­reire alapvető Gyömrei Sándor Az első pesti kereskedelmi részvénytársaság: a Magyar Kereskedelmi Társaság c., nagy forrásanyagra támaszkodó tanulmánya. In: Tanulmá­nyok Budapest múltjából XI. Budapest, 1956. 199-242. 1. (Craigher jelentésének prob­lémái s az általa meglátott lehetőségek igen jól beilleszthetők Gyömrei tanulmányának összképébe - már csak azért is, mert csaknem egyidejűleg keletkeztek. it. A pesti terménykereskedő-bankár nagytőke tartózkodását a Magyar Kereskedelmi Tár­sasággal szemben és annak csupán általuk jelképes támogatását jól érzékelteti és vilá­gosan meg is mondja és magyarázza Gyömrei i. m. 204. skkl. - Jellemző, hogy maguk a bécsi udvari körök is, melyek a magyarországi vasútépítéseket általában nem tartot­ták sürgetőnek (amint azt Metternich József nádorhoz intézett levelei is mutatják: Er­zsébet Andics: Metternich und die Frage Ungarns, Bp., 1973.), a meginduló vállalko­zásokat végül is tudomásul venni kényszerülve, maguk is a pest-bécsi kapcsolat mellett foglaltak állást. 214

Next

/
Oldalképek
Tartalom