Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 17. (Kaposvár, 1986)
Vörös Károly: "Jelentés Magyarország kereskedelméről" - Egy belga konzuli jelentés 1843-ból
kei felé: az alacsony árakért minden a minőséggel, a szállítási határidőkkel kapcsolatos kockázatot érdemesnek látszott legalábbis kipróbálni. De hogy ez valóban nem volt kockázatmentes vállalkozás (ami magyarázza is e kereskedelem végül is oly sokáig akadozó és lehetőségeinél sokáig kisebb volumenű fejlődését is), azt az alábbiakban egy tanulságos dokumentum bemutatásával és hozzájuk csatlakozó kérdések felvetésével kívánjuk érzékeltetni. 2. Belgium 1830-ban lejátszódott forradalma, mely elszakította a holland vezetésű Németalföldi Királyságtól, a bécsi kongresszuson kialakított európai területrendezés első látványos kudarcát is jelentette - a puszta tényen túlmenően azért is, mert a Szentszövetség máris bomló rendszerének ez újabb nyilvános törése volt: aláíróinak csoportjai itt is szembekerültek egymással. Az új állam, Európának már akkor is egyik legsűrűbben lakott, erősen iparosodott országa, gyorsan kiépítette nemzetközi kapcsolatait, diplomáciai és konzuli hálózatát. A belga konzulok megjelentek Európa és a valójában ekkor feltárulni kezdő világ mindazon kikötőiben és kereskedelmi központjaiban, ahol a belga politika és főleg a gazdaság (utóbbin belül az ekkor már igen jelentős belga nagytőke) érdekeinek képviselete, ill. védelme számításba jöhetett. E központok közül különösen a könnyen elérhető Mediterraneum és a Fekete-tenger vidéke: a Levante és a Balkán az, ahová a belga tőiké igyekszik behatolni. Nem meglepő tehát, ha csakhamar belga konzulátus jön létre többek között Ausztria legnagyobb s a Birodalom tengeri kivitele és behozatala számára egyaránt rendkívül jelentős adriai kikötőjében, Triesztben is. Trieszt azonban - mint csakhamar kiderül - egyelőre nem játszik különösebb szerepet Belgium kereskedelmi kapcsolataiban. 1842-ben pl. egyetlen belga hajó sem érkezett ide: Antwerpenből, tehát legalább belga kikötőből is csak 2 dán, i svéd, 3 osztrák, 1 norvég, 1 nápolyi és 1 megállapíthatatlan nemzetiségű: összesen 9 hajó. Ezek is csak kis hajók voltak: schoonerek, brigantinek, egy-egy brigg, gabares, goelette stb. A forgalomnak belga viszonylatban csekélysége már csak azért is meglepő, mert a város ekkorra már kiheverte az 1837. évi nagy amerikai gazdasági válságnak nemcsak következményeit, hanem a sikeres túlélés rákövetkező veszélyes eufóriáját is, és stabilizálva gazdásági helyzetét nagy fejlődés előtt áll. Legalábbis így látja Trieszt helyzetét Belgium trieszti konzulja, Craigher úr. A város, amint egy jelentésében jellemzi, már túl van az amerikai válság gyászos következményein, bár ezekben több kereskedőház is érdekelve volt. A többiek segítsége azonban fenntartotta őket a válság nehéz napjaiban is és csupán azok a cégek estek áldozatul, melyeknek ügyletei még a legegyszerűbb óvatosság határait is túllépték. Mindenesetre az itteni gazdaság érezhetően meggyengült és nagy óvatosságra volt szükség ahhoz, hogy a visszaesést el lehessen kerülni. Az óvatosság indokolt is volt, mert 1837 után a cégek ahelyett, hogy óvatosak maradtak volna, csakhamar újabb merész ügyletekbe bonyolódtak. Az ebben rejlő veszélyeket a kormány vette észre, és a már kártékonyra növekedett üzleti forgalomnak kemény eszközökkel igyekezett gátat vetni: az események be is bizonyították, hogy a kereskedelem stabilitásának és a cégekkel szembeni bizalomnak helyreállításához ez nagyon is szükséges volt. Ennek következtében - mint a konzul írja - a trieszti piac a 40-es évek elejére szolidabb lett, mint volt bármikor, cégei stabil alapokon állnak és vagyonának lehetőségeihez képest mindenki a korábbinál nagyobb nyu}OQ
