Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 17. (Kaposvár, 1986)
Vörös Károly: "Jelentés Magyarország kereskedelméről" - Egy belga konzuli jelentés 1843-ból
„JELENTÉS MAGYARORSZÁG KERESKEDELMÉRŐL” Egy belga konzuli jelentés 1843-ból VÖRÖS KÁROLY i. A XIX. század második negyedében a napóleoni háborúk lezáródása és az alapvető polgári intézményrendszerek kialakulása után, ill. azzal részint párhuzamosan, Európa nyugati területein kibontakozott az ipari forradalom. Évtizedes, sőt nem egy vonatkozásban évszázados előzményekre visszatekintő folyamatok kiteljesedése során gyorsan megnőnek a mezőgazdaságból kilépő és városokba, vagy bányák és általában a nyersanyagforrások mellett épülő telepekre húzódó, s így a falusi önellátásból kikapcsolódó tömegek. Ennek a rohamosan bővülő népességnek teherbíróképességéhez mért áron történő ellátásához a termelés hatékonyságáért aggódó tőkéseknek és a társadalom új rendjének stabilitásáért felelős politikusoknak egyaránt nagy érdekei fűződtek. A nyugat-európai mező- gazdaság eltartóképességének ilyen viszonylagos csökkenésével együtt megnőtt tehát az érdeklődés Európának a kor szállítási eszközeivel még aránylag gyorsan és olcsón elérhető távolabbi élelmiszertermelő területei iránt. Az igények a fejlődéssel gyorsan együttjáró megnövekedése nyomán Anglia 1846-ban szabaddá tette a gabonabehozatalt, lemondva a gabonavámról. A Magyarországon ilyen szempontból kínálkozó lehetőségek nem voltak ismeretlenek Nyugat-Európa előtt: az ország terményekben, állatokban való gazdagságáról már a középkor óta legendák éltek az európai ember tudatában, és a kontinentális zárlat éveiben a Közel-Kelet felé vezető régi szárazföldi útvonalak átmeneti feléledése megismertette a nyugat-európai gazdasági szakembereket a Magyarországon (elsősorban az agrártermékek alacsony ár melletti felvásárlása révén) kínálkozó előnyös kereskedelmi lehetőségekkel. Az agrártermékek - elsősorban a gabonafélék - olcsó és tömeges szállítását azonban a század közepéig szinte egyedül biztosítani képes víziút: a Duna és általa az egész hazai vízrendszer nem Nyugat-, hanem Kelet-Európa és a Balkán felé nyílt, ráadásul szállítási szempontból megnehezítve a Vaskapu nehéz hajózási viszonyai által. Együttesen olyan, Magyarországra nézve hátrányos körülményként, mely a körülbelül ezzel egyidőben felgyorsult és nagyra nőtt konkurrens odesszai (és általában déloroszországi) gabonakereskedelemnek a város Magyarországéhoz képest Nyugat- Európától nagyobb távolságából származó hátrányát is ellensúlyozni tudta. Mégis a magyar mezőgazdaság árainak megállapításánál éppen az ilyen bezártságból adódó kényszerhelyzete elő is segítette azt, hogy a 20-as éveiktől a nyugat-európai kereskedelem bizonyos érdeklődéssel forduljon lehetséges terméig
