Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 17. (Kaposvár, 1986)
Hajdu Lajos: Népiskolai szerződések Magyarországon a felvilágosult abszolutizmus időszakában (1770-1795)
Mátyás fiskális volt a fő képviselője: ők először megvonták a vegyesiskola tanárainak a fizetését (bár a tanulmányi alaptól később is felvették az iskola támogatására biztosított 300 Ft-os hozzájárulást) - sikert azonban nem értek el. A felfuvalkodott polgármester attól sem riadt vissza, hogy „Hallja maga! Hogy merészel az iskolába járni?” felkiáltással a nyílt utcán letámadja István pátert, a vegyesiskola katolikus hittanárát. A válasz hallatán („Ki tiltotta ezt meg?”) még jobban felbőszült: „A magisztrátus tette ezt, maga pedig ellenszegül a város döntésének. Ki a maga ura?” Nyilván azt szerette volna hallani, hogy az ő kegyura a város, de ennek helyébe azt a választ kapta, hogy a plébános, valamint a gvardián. Erre elöntötte a vér a polgármester agyát, és „Hallja! Gondolja meg, kivel beszél!” felkiáltással kénytelen volt odébbállni. A szemtanúk szerint „nagyon fájdalmas, hogy ez egy derék pappal történhetett meg, aki mindig fáradhatatlan szorgalommal és buzgósággal okította a fiatalságot a polgári erényekre és a közösség szolgálatára”. A polgármester azonban nem elégedett meg ennyivel: zugiskolát (Winkelschule) szervezett és megengedte, hogy a szülők ide küldjék gyermekeiket - legalábbis a tanúk vallomása szerint/'’1 Természetesen sok egyéb oka is lehetett a baziniak megosztottságának (annak sem mentem utána, hogy vajon melyik felekezet szorgalmazta a vegyesiskola szétverését), az adatok azt mindenesetre tükrözik, hogy a jozefinista rendszer összeomlása körül kialakult és talán nagyon rövid ideig valóban létezett nemzeti egység a jövő feladatainak meghatározása során gyorsan megszűnt és átadta helyét az érdek-, valamint nézetkülönbségeknek. Ezt a baziniak egy másik előterjesztése szembetűnően tanúsítja: a város 61 polgára, köztük németek (mint Ebenspanger Ferdinánd), magyarok (mint Rigó Sámuel) és szlovákok (mint pl. Szikora Márton) kérték a Helytartótanácsot, hogy tegye lehetővé a vegyesiskola további működését. Érveik figyelemreméltóak: „egész országok java függ attól, hogy a lakosság mennyire egységes, a végcélnak megfelelő harmónia kialakítását és meggyökereztetését azonban a vegyesiskolában kell megkezdeni”. A városban - kérelmük érvei szerint - kb. azonos arányban élnek katolikusok és evangélikusok, a magisztrátuson belül is a paritás érvényesül, a közterheket is együttesen osztják fel, meg kell tehát továbbra is hagyni az egyetértésre nevelő vegyesiskolát a városban/1-’ A levéltári forrásokból úgy tűnik, hogy Bazinban valószínűleg a katolikus közösség kívánta fenntartani a schola mixta-t és talán az evangélikusok ellenezték ezt (élükön a város polgár- mesterével). Az is elképzelhető azonban, hogy az előterjesztésekben hangoztatott paritás - a kormányzat támogatásával kierőszakolt, a másik csoport számára sérelmes és igazságtalan „egyenlőtlenség” volt. A lényegen ez azonban keveset változtat. A tény önmagában is tanúsítja, hogy az egység gyorsan megszűnt és 1790 nyarán a jelen problémáinak megoldásánál, illetve a jövő építésénél újra előtérbe kerültek az ellentétek. 9. Az oktatás alapkérdéseire (intézményrendszerére s ennek irányítására, tananyagára, oktatási módszereire, valamint költségeinek fedezésére stb.) a feleleteket az 1790-ben összeült országgyűlés sem találhatta meg, Pest megye várakozásától eltérően a diéta — egyéb kérdések körül vívott, itt nem részletezhető fontos politikai csatározásokkal lévén elfoglalva - mindössze egyetlen törvénycikkben foglalkozott az oktatás kérdéseivel. Ez az 1791: 15. te. kimondja: „minthogy az állam üdve jobbára az ifjúság helyes nevelésétől függ”, Őfelsége hozzájárulásával a Karok és Rendek elhatározták, hogy a nemzeti nevelés, valamint a 182
