Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 17. (Kaposvár, 1986)

Hajdu Lajos: Népiskolai szerződések Magyarországon a felvilágosult abszolutizmus időszakában (1770-1795)

8. A jozefinista reformrendelkezések visszavonása (1790. január 28.) után a felvilágosult abszolutizmus oktatási rendszere összeomlott: a megyék többsége közgyűlési állásfoglalásokkal „kézbevette” a népoktatás irányítását és ez azzal kezdődött, hogy mindenekelőtt megtiltotta büntetőper megindításának kilátásba helyezésével a normál (Felbiger-féle) oktatási módszer alkalmazását. Ennél azonban gyorsan továbbmentek: Pozsony megye generális kongregációja pl. megtiltotta az 1777 óta bevezetett tankönyvek használatát és elrendelte a Ratio Educationis kiadása előtti helyzet visszaállítását. Ez a jogellenes magatartás odáig terjedt, hogy a pozsonyi mintaiskola (tanítóképző) számos oktatási segédeszközét összeszedette és a városházára vitette a megye, pedig ezeket a tanulmányi alap pénzéből szerezték be. Pozsony példáját követte Nyitra, Bars, Trencsén és az addig egyesített Esztergom-Komárom nemesi közössége is. Trencsén elsősorban az olvasókönyv bevonását és a régi katekizmus használatát rendelte el, ezen felül „semmisnek nyilvánította a megkötött iskolaszerződéseket is”. Túróéban - Zólyomban (a tankerület főigazgatójának jelentése szerint) Klaniczay vizitátortól megtagadták az előfogat (Vorspont) kiállítását, így a tanügyi igazgatás tisztviselőinek leküzdhetetlen nehézségekbe ütközött munkájuk elvégzése. Már csak azért is, mert valamennyi megye „feloldotta” az iskoláknak a vizitátortól, illetve a tanügyi igazgatás más tisztviselőitől való eddigi függését is. A megyék azonban a tanügyi tisztviselők jelentései szerint ezzel nem elégedtek meg: fenyegetésekkel a tőlük immár függetlenné vált szabad királyi városokat is rákényszerítették az oktatási reformintézkedések elutasítására és a régi szisztémához való visszatérésre.

A nemesi vagy városi, illetve falusi közösségek tagjai azonban nem maradtak meg a határozatok elfogadása és az addigi gyakorlat elítélése mellett, hanem gyakorlati intézkedéseket is tettek, elsősorban a gyűlölt felvilágosult abszolutista rendszer haszonélvezőinek minősített tanítókkal szemben. A pozsonyi várban működő népiskola pedagógusainak fizetését a városi magisztrátus pl. 25-25 Ft-tal önkényesen csökkentette, a zsidó közösség pedig megtagadta az 1783. június 23-án „önként” megkötött iskolaszerződésben vállalt kötelezettségeit, kifizette és szélnek eresztette az iskolamestereket. Szentmária falu elöljárósága megszüntette kétosztályos „szabályozott” iskoláját, és Flelein Józsefet (aki már 22 éve tanított ebben a faluban) „tisztségétől és fizetésétől megfosztotta”. Kalocsán 1789-ben még csak a harmadik tanító beállítását „védte ki” a mezőváros magisztrátusa, „mivel azon két tanító professorok is (amellyeket actu a város az contribuens népnek nem kevés terhivel füzet) a városnak nagy terhire vágynak, a harmadik classisbéli tanított nem acceptállya”. 1790. március 8-án viszont már azért esedezik a Helytartótanácsnál Bolvári János bíró és az egész tanács, hogy „a két tanítónak rendelt fizetésűül (leginkább mostani szűk időkben) immunitál- tasson és a gyermekeknek tanítása az régi rend szerint (mellynek sokkal nagyobb sikerit tapasztallyuk) tractáltasson”. Nem sokkal később viszont már egyszerűen útilaput kötöttek a két tanító talpára - de ugyanígy járt el Szentendre is a vegyesiskolában oktató pedagógusaival. Szentkereszt mezőváros (Bars) bírája és magisztrátusa Dvorágh János tanítót (aki annak előtte Privigyén is működött elöljárói teljes megelégedésére) szintén „állásából kiűzte és öt, valamint családját a legnagyobb szükségnek tette ki”, de ezeket a panaszokat hosszú-hosszú oldalakon át sorolni lehetne tovább.

180