Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 17. (Kaposvár, 1986)
Hajdu Lajos: Népiskolai szerződések Magyarországon a felvilágosult abszolutizmus időszakában (1770-1795)
Puchó esetében az evangélikus - megelőzte a kormányzatot és valamiképpen létrehozta saját iskoláját, így a katolikusoknak nem maradt egyéb választásuk, mint az, hogy vagy lemondanak a vegyes iskoláról és gyermekeiket a más vallásúak oskolájába küldik, vagy az őket támogató igazgatás macerádái révén rákényszerítik a „renitenskcdő” protestánsokat a vegyes iskola elfogadására. Másutt a kormányzat a protestáns imaház megépítésének engedélyezését kapcsolta össze a vegyes iskola felállításával, mint az abaúji Hejcze esetében is. Az itt élő 70 református család (a lakosság 20%-a, mert a faluban ekkoriban 346 familia lakott) engedélyt és támogatást kért imaház megépítésére, valamint saját lelkész tartására, hogy ne kelljen állandóan anyaegyházukhoz, Vilmányba bejárniuk (ez oda-vissza 1 órás utat jelentett) és pásztor híján gyerekeiknek ne kelljen „a legnagyobb tudatlanaágban felnövekedniük”. A támogatást azért igényelték, mert a falunak nincsen legelője, és nekik még a szükséges fát is a regéci uradalomból kell (120 Ft-ért) megvásárolniuk. A helytartótanács azonban nem támogatta a kérés teljesítését és ezzel a Kancellária is egyetértett. Utóbbi viszont indítványozta az uralkodónak, hogy adjon engedélyt a hejezei reformátusoknak egy szerény imaház megépítésére (azzal a feltétellel, hogy a tanító számára az istentiszteletek megtartása tilos), és egyben arra is utasítsa őket, hogy hozzanak létre egy vegyes iskolát - úgy, hogy az eddigi katolikus hejezei népiskolába küldjék gyerekeiket és adjanak melléjük egy tanítót. II. József resolutio-ja: „1786. október 5- én kelt döntésemnek megfelelően a szuperintendens vizsgáztassa le és ha alkalmasnak találja, állítsa be a tanítót, aki az oratóriumban előimádkozó is lehet, Hejczén azonban vegyes iskolát kell szervezni. Egyebekben elfogadom a Kancellária indítványátA29 Ugyancsak zavarokat okozott az, hogy egyes protestáns közösségek szívósan kérelmezték párbérfizetés alóli mentességüket, ezt tette a nógrádi Verőce, Kósd és Rád elöljárósága is - a türelmi rendelet szellemére hivatkozva. A Helytartótanács az ügyben elutasító álláspontot foglalt el azzal érvelve, hogy a türelmi rendelet a protestánsoknak a katolikus pappal szembeni párbérfizetési kötelezettségét fenntartotta, őfelsége csak az iskolamesternek járó lectica megadását törölte el 1786. december 30-án kiadott rendeletével. Ezzel a kancellária is egyetértett. Hozzáfűzte azonban, hogyha e nógrádi falvak saját ekklézsiát szerveznek - mentesülnek a párbér megfizetése alól; ha pedig vegyes iskolát hoznak létre, mindegyik felekezet maga tartja el tanítóját. Az önálló egyházközség létrehozását azonban csak gondos vizsgálatok után engedélyezte vagy utasította el a kormányzat: a borsodi Zsérc reformátusai pl. hiába kérték az engedélyt imaház és iskola megépítésére, valamint azt, hogy ne kelljen a katolikus pap részére stóla-pénz fizetniük. A vizsgálat során kiderült, hogy a protestáns lakosság évek óta hátralékban van mind az adófizetéssel, mind a földesúri járadékok megadásával, 1784 óta nem fizették meg a katolikus papot és az iskolamestert megillető járandóságokat sem, különben is - a közelben két református imaház is található. Ezek alapján a Helytartótanács javasolta a kérelem elutasítását. A kancellária ugyan további vizsgálatokat tartott szükségesnek, és bár e kérdésben több akta is született - az ügy lezárását tovább nem kutattam. A protestáns közösségeknek a vegyes iskolákkal szembeni ellenállása egyébként - ez azonban természetesnek tekinthető - a Tiszántúlon erősebb volt, mint az ország egyéb területein, ahol a nem katolikus lakosság (leszámítva most a görögkeleti felekezetű falvak százait) szórványszerűen élt. A nagyváradi fő171
