Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 17. (Kaposvár, 1986)
Hajdu Lajos: Népiskolai szerződések Magyarországon a felvilágosult abszolutizmus időszakában (1770-1795)
igazgató is ezért panaszolta, hogy a 2184/1787. sz. kancelláriai dekrétum előírásainak megvalósítása minden erőfeszítése ellenére sikertelen maradt, mert Debrecenben a három osztályos vegyes iskola (schola capitalis) létrehozását a református egyházközség meghiúsította. Augusztus 30-án a tankerületi főigazgató helyettese (valójában azonban maga a tankerületi főigazgató, Tokody György, mert a főigazgató évek óta Szentpéterváron volt cári tanácsadó) felszólította ugyan őket, hogy jelöljék meg vonakodásuk okait. Ök be is küldték válaszukat - csak éppen nem volt benne semmi köszönet, mert eszerint ellenkezésük oka, hogy „a számukra biztosított vallás- és lelkiismereti szabadság megsértése nélkül ez egyáltalán nem valósítható meg, minthogy a hatályos legfelsőbb rendelkezések szerint erre nem lehet őket kényszeríteni”. A jogászi homály mögött azonban konkrét okok nincsenek, legalábbis ilyeneket nem neveztek meg - feltehetőleg azért, mert nem is voltak. Ugyanakkor hangsúlyozza a jelentés, a katolikusok készek a vegyes iskola bevezetésére, „egyáltalán az ő részükről sokkal nagyobb a készség e legmagasabb célok, megvalósítására”, sőt az evangélikusok is sokhelyütt megtették az ilyen oktatási intézmények felállításához szükséges lépéseket.31 A Helytartótanács a példa érdekében is kívánatosnak ítélte azonban a debreceni vegyes iskola létrehozását (másutt is megkönnyítené ugyanis a szervezést, ha a „kálvinista Róma” beadná a derekát), még azt is megpendítette, hogy talán a debreceniek okkal nem bíznak Tokodyban - ezért indítványozta, hogy a frissiben kinevezett új pécsi főigazgató, Vay István (aki ekkor még nem vette át tisztségét, egyházában viszont nagy befolyásnak örvend, és éppen Debrecen közelében lakik) kapjon megbízást az ügy sikeres végrehajtására. A megbízást meg is kapta, de az ő küldetése sem járt sikerrel. „Minthogy kényszeríteni nem lehet őket” vegyes iskolák létrehozására - nincs más megoldás a Helytartótanács szerint: engedélyezni kell számukra saját, felekezeti polgári iskola (schole capitalis, Hauptschule) létrehozását, ebben azonban a normál-módszer szerint kell tanítani, a főigazgató, valamint a népiskolai inspektor felügyelete alatt illetve alárendeltségében kell az iskolának működnie, és be kell tartani egyéb (a népoktatás alapelveit rögzítő) királyi rendelkezéseket is. Ilyen utasítást kapott (és adott tovább) a Helytartótanács.32 6. Az eredményes munkát - az eddig elemzett jelenségeken túl - nagymértékben akadályozta az is, hogy akkoriban a korabeli oktatási igazgatásban valamint a pedagógusok között nem volt meg a szorgos hangya-munka elvégzéséhez szükséges légkör, sok volt a fúrás-faragás (a denunciáció, amelynek megírását a jozefinista rendszer gyakran még ösztönözte is) és az igazgatási tisztviselőknek az érdemi munka helyett ezek kivizsgálásával és elsimításával kellett foglalkozniuk. Karliczky Albertet (a bánáti megyék görögkeleti iskoláinak inspektorát, Jankovics Tivadar utódját) például a temesvári iskola rajztanára, Kinstetter Ferenc azzal vádolta meg, hogy a kincstár pénzén vetetett magának szekrényt, egy puhafa asztalt pedig úgy „számolt fel”, mintha keményfa lett volna és így nagyobb áron fizettette ki. A vádak kivizsgálása érdekes módon történt meg: Bachó János, a temesvári kerület főispánja illetve királyi biztosa a két fél kérésére (tehát mintegy választott bíróságként) a temesi alispánt és a város néhány tisztviselőjét bízta meg a vádpontok megalapozottságának kivizsgálásával. Munkája eredményét e bizottság jegyzőkönyvbe foglalta, ezt (az iratokkal együtt) beterjesztette Bachó főispánnak, ő viszont az egész anyagot elküldte Nagyváradra Tokody főigazgatónak, aki továbbította a Helytartótanácshoz, 172
