Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 17. (Kaposvár, 1986)
Hajdu Lajos: Népiskolai szerződések Magyarországon a felvilágosult abszolutizmus időszakában (1770-1795)
dos faluban vagy egy és ugyanazon településen működő görögkeleti illetve katolikus iskolát ellenőrző vizitátor - a székhelyek különbözősége miatt - még a tapasztalatokat is csak körülményesen tudta (volna) kollégájával megosztani. Amíg a vizitátori tisztség megteremtése segítette a népiskolák fejlesztését, a vegyes iskolák létrehozása illetve ennek szorgalmazása viszont nehezítette azt: II. József ugyanis - abból az elgondolásból kiindulva, hogy a szegényebb településeken (ahol felekezetileg megoszlik a lakosság és közülük egyik sem képes önmaga külön iskolát fenntartani) - elrendelte, hogy vegyes iskolákat hozzanak létre: közösen építsék meg a tantermeket, mindegyik felekezetnek legyen egy- egy tanítója, aki az osztályába járó valamennyi gyereket oktatja, a tananyagokból mindenütt hagyják ki a más felekezeteket sértő kifejezéseket, a vallásoktatást pedig valamennyi felekezet oldja meg maga.-6 Az uralkodó döntését azonban - szinte mindenütt - valamennyi felekezet viszolygással fogadta: a protestánsok attól tartottak, hogy a vegyes iskolák létrehozása veszélyezteti felekezetűk jövőjét, mert hiába állít a Ratio Educationis, illetve az uralkodói pátens 13-14 §-a tilalomfákat az erőszakos térítés elébe - „amíg a katolikusok saját hitüket tartják egyedül üdvözítőnek”, addig a veszély megmarad. A katolikusok viszont - tovább idézve a péosi tankerület protestánsainak a vegyes iskolák ellen felsorakoztatott kifogásait - az új oktatási intézményekben a közömbösség (in- differentismus) terjesztésének veszélygócait látják.-7 A Kancellária - Pászthory Sándor tollával - hiába sorolta fel, hogy a kormányzat már addig is milyen konkrét intézkedéseket tett e veszélyek elhárítására, azt is hiába jegyezte meg, hogy a katolikusok még egyetlen beadványt sem nyújtottak be a vegyes iskolák létrehozása ellen, amelyben a közömbösséget terjesztő veszélygócnak bélyegeznék ezen intézményeket - az ellenérzések továbbra is megmaradtak. De azt is hiába hangoztatta a Kancellária - okkal -, hogy Teleki József javaslata (az tudniillik, hogy a kormányzatnak ki kell mondania a felekezetek szabad iskola-szervezési jogát) a kistelepülések lakossága számára, amelyek felekezeti közösségeinek erejét meghaladja egy ilyen feladat végrehajtása - megvalósíthatatlan. Az évszázadok alatt elszenvedett erőszakoskodások miatt kialakult bizalmatlanságot azonban rövid idő alatt nem lehet felszámolni, ezt tanúsítják a vegyes iskolákkal kapcsolatos levéltári források is. Az uralkodó pl. hiába döntött úgy, hogy a nagy forgalmú mezővárosban, Ráckevén (ahol katolikusok, reformátusok és görögkeletiek éltek együtt) hozzanak létre egy háromosztályos vegyes iskolát, a döntést senki sem akarta végrehajtani. Még a földesúr (a Habs- burg-család!) is megtagadta a segítséget, mondván, hogy ő „az adománylevél értelmében nem jogosult a birtokokat ilyen állandó kiadásokkal megterhelni”. Az országos dikasztéoumok könnyen cáfolták ezt az állítást („az adománylevél csak az elidegenítési és megterhelési tilalmat írja elő, ugyanakkor kötelezi a földesurat, hogy a patronátusi jogából származó kötelességeit teljesítse”), de az ügyben állást foglalt maga az uralkodó is: „aki akarja a hasznot, annak viselnie kell a költségeket is. Az iskoláknak az emberek képzése a feladatuk és ezek költségeit nem lehet a tanulmányi alapból biztosítani. A földesuraknak és a parasztoknak kell tehát fedezniük a költségek felét-felét, a földesurak ezenkívül azonban még telket és felszerelést is tartoznak az iskola részére biztosítani - ezt minden egyéb hasonló ügyben szem előtt kell tartani. Azt azonban nem hiszem, hogy egy ilyen szigeten, mint Ráckeve, három osztályos iskolára lenne szükség, teljesen elegendő lesz egy két osztályos iskola.”28 Másutt az egyik protestáns felekezet - mint