Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 17. (Kaposvár, 1986)
Hajdu Lajos: Népiskolai szerződések Magyarországon a felvilágosult abszolutizmus időszakában (1770-1795)
5- Ugyanakkor a kormányzat néhány döntése segítette a népoktatás fejlesztését, közülük is elsősorban az iskola-ellenőri (vizitátori) körzetek létrehozása, a tankerületi inspektoroknak alárendelt új tanügyi tisztviselők tisztségének megszervezése. Erre azért került sor, mert az uralkodó belátta, hogy egy-egy országrészt átfogó tankerületben az elemi oktatás objektív és szubjektív feltételeinek megteremtésére, az iskolaszerződések megköttetésére, a tankönyvekkel való ellátás biztosítására és valamennyi egyéb gond megoldásának irányítására nem elegendő egyetlen személy, ezért 1786 végén úgy döntött, hogy az örökös tartományokhoz hasonlóan Magyarországon is előbb a pozsonyi tankerületben, majd fokozatosan a kassaiban, a pécsiben, a nagyváradiban és végül a zágrábi distric- tus-ban is be kell állítani a népiskolai felügyelők munkájának segítésére 5-5 vi- zitátort évi 600 Ft fizetéssel, szolgabírói ranggal és 150 Ft-os úti-átalánnyal. Ezen felül megillette őket minden munkában töltött napjukra 2 Ft költségtérítés is, ebben az esetben a Kancellária úgy ítélte meg, hogy ez a megoldás jobb, mint ha a falusi bírákkal és a fogadott fuvarosokkal tanúsíttatják kiadásaik jogszerűségét.25 A vizitátorok fő feladata az volt, hogy körzetük népiskoláit minden évben legalább egyszer ellenőrizzék, vizsgálják meg, hogy milyen a tanítás (az észlelt hibák kijavítására azonnal intézkedjenek), megfelelőek-e az iskolaépületek és betartják-e a „szerződő felek” a kontraktusban vállalt kötelezettségeiket (rendesen fizetik-e a tanítót, megadják-e az iskola fentartásához és javításához szükséges eszközöket és összegeket). Az iskola-ellenőröknek egyik fő feladatát képezte (az oktatással szembeni szülői ellenérzések megszüntetésén és egyfajta egyszerű tankötelezettség megteremtésén kívül) az iskolaszerződések megköttetése is. Az előíSzör kiadott (egyszerű) instrukció végül előírta, hogy a vizitátorok havonta terjesszék fel munkanaplójuk rövid kivonatát, félévenként adjanak részletes jelentést munkájuk eredményeiről és gondjairól, ehhez mellékeljék az ellenőrzött településeken élő tanköteles, valamint - külön - az iskolába járó gyerekek listáját, és ahol úgy ítélik meg, hogy erre a lehetőségek megvannak - tegyenek javaslatot új iskolák létrehozására. A vizitátorok beállítása azonban rendkívül vontatottan haladt: a jozefinista rendszer bukásáig terjedő több mint három esztendő alatt csak 3 tankerületben (Pozsony, Kassa, Pécs) kezdték meg tevékenységüket az ellenőrök, a nagyváradiban is meg tudták ugyan tenni az előkészületeket a bevezetéshez, a végrehajtást azonban elsöpörte a rendi ellenállás 1790-es sikere. Tanulmányom 7. sz. táblázatában bemutatom, hogy e fontos és - jó végrehajtás esetén - a népoktatást valóban segítő döntés végrehajtásának megtervezése sem volt elég körültekintő, mindenekelőtt azért, mert irreálisak voltak a feladatok: egy-egy vi- zitátor számára fizikai képtelenség volt, hogy körzete 3-500 népiskoláját (vagy faluját, ahol esetleg még nem is létezett népiskola) évente egyszer ellenőrizni tudja. A körzetek kialakítása sem elvi alapokon történt meg: a Bánátban kü- lön-kiilön körzetet alkottak a római katolikus illetve protestáns, másrészt pedig a görögkeleti és román nyelvű görög katolikus iskolák. Ez azt jelentette, hogy pl. egy és ugyanazon kincstári birtok két szomszédos faluja (vagy az egy településen működő német illetve román telepes-iskola) két különböző vizitátori körzetbe tartozott. Ugyanez jellemezte az iskolák Bihar megyei beosztását is, sőt itt a szervezet működése még bonyolultabb volt: a görögkeleti iskolák a nagyváradi körzeti vizitátorhoz tartoztak (volna), az összes többi felekezet népiskolája viszont a debreceni ellenőri körzetbe került (volna), itt tehát a két szomszé169
