Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 17. (Kaposvár, 1986)
Péterffy Ida: Horváth Ádám és Czindery Pál barátsága
jelenléte kétségtelen. Az is, hogy Horváth a „saját Túlvilágról vallott nézeteinek akart benne kifejezést adni”. Bár itt meg kell jegyeznünk, hogy Horváthnak a „Lélek halhatatlanságáról” vallott elmélkedéseiben a Lélek szó nála gyakran helyettesíthető a Szellem kifejezéssel. - Itt tárgyalt párbeszédében Czindery személyiségéről is mond pár szót, amikor azt kérdezi tőle: „miként társalkodjam véled, szabad e veled nyájaskodni, tréfálódni, ki olly tréfás és nyájas váltál életedben?” Meglepő a következő kérdése: „Azt tudod e hogy mi Téged holtod után fel bontanunk, és belső részeidet meg visgáltattuk Ez az éteri „Lélek”-hez éppen nem illő tapintatlan kérdés arra vall, hogy mérgezés gyanúja állt fenn Czindery halálával kapcsolatban. A „Lélek” válasza: „tudom; sőt még annál tsekély- lyebb dolgokat is tudok; mint azt hogy a paripám az úton, amikor holt testemet kisérték meg-döglött.” - Ennyi a realitásokra utaló tartalom. A filozófiai természetű gondolatok? A „Lélek.” magabiztosan kijelenti: „Fin most sokkal többet tudok, mint életemben tudtam; s tudhattam válna ...” - „jobb Astronomus vagyok és jobb Psychologus mint Te, a ki már Psychologiát és nyári Fljtszakát ír- tál;”2Í - Ez igazolja Horváth felfogását: „hogy ha az az égi származású lélek le vetheti ezt a vastag terhet, [a testet] melly a mennyit használt az érzékenységek által formált ideák származására, szint annyit akadályozta a testetlen képzelődéseknek könnyüségit; és Isteniek lesznek foglalatosságai” - „de már annak sem mértékét sem valóságát ésszel fel nem érhetem ...” Utóbbi pár ssó a hit világába utalja felfogását s nem mentes bizonyosfokú miszticizmustól sem. Józan „mathematicus” létére, földmérő foglalkozásának realitása mellett, ebben a tekintetben vallásos neveltetésében (édesapja prédikátor volt) kell keresni a magyarázatot. Az elhaltak lelkének szerepeltetése az irodalomban igen régi. Az ókortól a középkoron át sokan írtak róla a szellemidéző színdaraboktól a kísértetjáró rémregényekig. Horváth nem hitt a kísértetekben. Mint mondja: „A Lelkek jelenése sohasem mehetett fejembe ...” Jó évszázaddal korábban egy francia író - Fontenelle, Bemard Le Bovier, - a „Dialogues des morts” [Holtak párbeszéde] c. (Páris, 1683) művében híres elhalt személyekkel mondatta el saját véleményét különböző dolgokról. Kérdés, ismerte-e Horváth ezt a művet? Franciás műveltségű barátaitól - Galánthai gróf Fekete Jánostól, Kováts Ferenc tői, vagy éppen Czinderytől hallhatott róla. Közelebbi példa: Bessenyei György: A Holmi c. Bécs, 1779-ben megjelent „Bessenyei és a lelke” c. írása. Ebben azonban az író életszerű, valódi vitát folytat, két különböző véleményt ütköztet. „A Pál Lelke és Jó Barátja” c. párbeszédben mindkét fél mögött az író saját felfogása áll. Ezt csak erősíti a „Lélek” beszéde. Itt a párbeszéd kifejezési forma. Egészében: befejezetlen kísérlet. A szerzőnek csupán jó szándékát dicsérhetjük, amiért emléket akart állítani a jeles somogyi alispánnak, számos barátja egyikének. Irodalmi érték híján életrajzi vonatkozását becsüljük, ezért teljes egészében hozzuk az eddig még sehol nem publikált szöveget, betűhív másolatban. /ja Apr. 1798. A’ Pál Lelke és jó Barátja B.[arát] Ki vagy? állat e vagy kisértet? L.[élek] Talán ugyan meg is ijedtél. B. Boldog Isten!, hát! Pál! - nem ijedtem Barátom; véltem árnyék forma termetedhez; de mivel meg-hóltnak hittelek; a’ Lelkek jelenése pedig J55
