Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 17. (Kaposvár, 1986)
Péterffy Ida: Horváth Ádám és Czindery Pál barátsága
Á következő év januárjában Horváth Ádám verses névnapi köszöntővel üdvözli a nagy betegségéből felépült atádi barátját: j795. Pál fordulására8 El értél hát kedves Pálom örvendő Innepedre, Híjjában tört amaz álom-testvére életedre. Alig hittem mint a’ Halál minap torkon szoríta, Hogy Atádon Gazdát talál sem Pál-nap sem paszita. S hát imé Pál megfordúla, s víg Innepet szült neve, A fájdalom el tisztula, a halál tsúffá leve. Hibázok; mert ő tsak játzott, a’ mint szokott sorsunkkal, Mikor olly keményen látszott küszködni Barátunkkal, Hogy egy kis reményt terjesszen az irigység szívébe, Melly most annál jobban vesszen s epekedjen mérgébe. Midőn ma látod Házadat Barátaiddal megtelve, Kik ölelnek; víg napodat közössen ünnepelve: Ezek pedig kétszeressen még inkább vigadjanak S azért hogy Isten éltessen kettőt-kettőt igyanak. Én, - vajha torkom jól-léte másoknak is használjon: Iszom egyet a fejébe, hogy a torkod ne fájjon! A közvetlen baráti hangú névnapi köszöntő mellett egy dal, ,,A megpá- ratlanült pár” (Ötödfélszáz énekek 80. sz.) is őrzi a Czindery és Horváth közötti barátság emlékét. Erre maga Horváth utal 1814-ben, a Magyar Árionb&n (30. sz.) is meglévő dalhoz fűzött jegyzetében: „Ez az ének néhai Czindery Pál remek muzsikus és mások felett derék német kérésére, egy szomorú magyar áriára íródott.”9 - A dal keletkezésének körülményeiről nem tudunk meg a jegyzetből közelebbit. Sem azt, hogy mikor készült, sem azt, hogy ki volt a „megpáratlanúlt” személy, aki így nevezi elvesztett párját: „El költözött szerelmesem...”, „kedvesem ...” és bánatában a „Feledékenység istene néma templomába” kívánkozik. Czindery maga, vagy hozzá közelálló személy? Esetleg csupán költői próba? Csak az bizonyos, hogy az ihlető forrás Falitdi Ferenc: Erdő c. verséből - „Magos hegyek., szelíd erdők ...” - ered. A 6 versszakos, Czindery kérésére írott dalszöveget itt közöljük, követve Horváth Ádám gyakorlatát: felül a dallam, s alatta a szöveg. 145