Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 17. (Kaposvár, 1986)
Péterffy Ida: Horváth Ádám és Czindery Pál barátsága
A megpáratlanúlt pár Kies hegyek! szelíd erdők! hűss árnyékok! Boldog mezők! eredeti szent hajlékok! Szállást kérek udvarotokban, Szállást csak egy kicsiny sarokban; Hadd lakozzam az egyedül-boldogok sorában, Feledékenység istene néma templomában. Nincsen egyéb kedves lakása szívemnek, Más orvosát sem ismerek sebeimnek. Az vígasztal, ha senki sem lát, S hogy én is csak követ, füvet, fát, De semmi vígat, semmi búst s érzékenyt ne lássak, Hogy mi valók? s mivé levék, ne érezzék mások. A társaságot egy csinálta édesnek, Énnekem is, amint minden szerelmesnek; Egy, ah! egyetlen egy igaz hív! Ez már eltűnt és engem is hív Az elrepült páratlanok puszta mezejére, Az egynéhány boldog napok elfelejtésére. Nincs az örömnek ereje jobbra bírni; Biblis alig tudna velem versent sírni. Hát mit használ így kesergeni? Minden könyvem kimeríteni, Mellyek elég áldozatok sohasem volnának, Elköltözött szerelmesem boldog árnyékának. 146
