Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 17. (Kaposvár, 1986)
Tóth Péter: Egy németalföldi utazó a visszafoglalt Budán (1687)
Ls. - Ilyen előzmények után jelent meg 1700-ban, Amszterdamban, Epistolae Itinerariae címen e beszámológyűjtemény. A kötetben megjelent hat level közül az első öt 1687. február 12. és július 6. között kelt, s bennük a brandenburgi választófejedelem támogatásának köszönhető utazás első részéről számol be Tollius: berlini útjáról és tartózkodásáról (I—II. levél), bécsi útjáról és tartózkodásáról (II-IV. levél), valamint magyarországi - főleg a bányavárosokban tett - útjáról (V. levél). Mintegy függelék gyanánt ezekhez csatolta Hennin a hatodik levelet, melynek tárgya az 1660-as grazi utazás, benne a Csáktornyán, Zrínyi Miklósnál tett látogatással. A levelek, jóllehet méltán tarthatnak számot az érdeklődésre, teljes terjedelmükben még nem jelentek meg magyarul, mindössze rövid részleteket fordított le belőlük Szántotta István Régi utazások Magyarországon (Bp. 1891.) című munkájában. Az a rész, amelyet az alábbiakban közlünk, az V. levélből való (a hivatkozott kiadás 195-204. oldalai), s újra számozva csatoljuk Henninnek az ehhez a részlethez írott jegyzeteit is. (Megjegyzés: Tollius életrajzi adatairól - Hennin előszava mellett - a kézikönyvek nyújtanak némi felvilágosítást; pl. Révai Nagy Lexikona, 18. kötet, Bp. 1925.) - A korai magyarországi utazókról, útleírásokról lásd Kosáry Domonkos: Bevezetés a magyar történelem forrásaiba című munkájának I. kötetét, Bp. 1951.) A Garárutól Pozsonyig Nem messze innét - kevéssel azután, hogy átkeltem a Garamon - rendkívül nagy gyönyörűséggel töltötte el szemeimet az igen termékeny szántóföldek látványa, amelyek a folyó közvetlen közelében álló dombokról szelíden lejtve, hosszan és szélesen terültek el. A folyón való átkelőhelytől két német mérföld- nyi távolságra megpillantottam Lévát, ezt a szerény méretű városkát, amely a váráról nevezetes, jóllehet nem a hadtudomány tette azt erőssé: maga a vár egy magasabb dombon áll és minden oldalról kézzel kivájt, hat - vagy legfeljebb hét - láb mélységű árok veszi körül. A dombhoz egy másik, sokkal magasabb domb is csatlakozik, amely szőlővel van betelepítve. Itt, a vizek között, vagyis egy mocsaras helyen nem kis vízhiány van: a Garamból kifolyó egyetlen kis folyócska ugyanis alig szolgáltat elegendő vizet a lakosság számára. A kősziklát, amelyen a várat építették fel, nem lehet aláaknázni, mivel azonnal felfakad a víz és a körös-körül lévő mocsár magasságáig emelkedik. A várost, amelyet a kurucok - vagyis a magyar felkelők - felégettek, legnagyobb részében már újjáépítették és lassanként kezdi visszanyerni korábbi szépségét. Itt át kellett térnem egy más fajta életmódra, mint amilyet eddig az ideig megszoktam: tudniillik a katonai életmódra. Az utakat ugyanis rabló huszárok veszélyeztették - vagyis híre járt, hogy veszélyeztetik -, ezért utazásom folytatására útitársul csatlakoztam a császári sereg egyik szállásmesteréhez - ezt németül Regiments-Quartier Meisternek mondják akinek a neve már kiesett az emlékezetemből. ö a hadsereg számára való ruhák elkészítése céljából ment Lévára, s katonai szokás szerint a parasztokat kényiszerítette arra, hogy a téli táborba - amely Szegeden volt - szállítsák a ruházathoz való szöveteket: a közjó ürügyén három szekeret rótt ki ©gy bíróra. Lassú volt tehát az utazás, mert jóllehet mi hatan lovon ültünk, az ökrök - amelyeket mint másutt, itt is szokás a szekerek elé