Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 17. (Kaposvár, 1986)
Tóth Péter: Egy németalföldi utazó a visszafoglalt Budán (1687)
EGY NÉMETALFÖLDI UTAZÓ A VISSZAFOGLALT BUDÁN (1687) TÓTH PÉTER „Ó, hogy bámulták szépségem s népeim árját: Egykor a pannon föld szép szemefénye valék. Ám a kegyetlen idő elemésztett: régi nevemnek. Néhány romhalmaz hirdeti most a dicsét. Ú, dicsvágy, te emelj már tornyokat égig; olyan sok Baj tálán élt város csillaga hullhat alá!” (Hennin epigrammája Budáról) Bevezetés 300 esztendővel ezelőtt, 1686. szeptember 2-án hosszú és véres ostrom után, a keresztény Európa addig soha nem tapasztalt összefogásának eredményeként Buda, a régi magyar királyok székvárosa: a független Magyarország jelképe felszabadult a csaknem másfél évszázados török uralom alól. Erre az eseményre kívánunk emlékezni azzal, hogy közreadjuk a neves németalföldi utazó, Jakob Tollitis magyarországi útleírásának egy részletét: hogy az elfogulatlan külföldi tudós sine ira et studio írott szavai szolgáljanak tanúbizonyságul arra, hogy milyen embertelen pusztulást hozott az országra és mennyi, szinte elviselhetetlen áldozatot kívánt a magyar néptől a felszabadító háború. Természetesen nem Tollius volt az első és egyetlen utazó, aki hazánkat felkereste, hiszen Magyarország termékenysége, természeti kincsekben való gazdagsága, történelme és népe régóta magára vonta a más, az „egzotikus” iránt fogékony nyugat figyelmét. Az itt tartózkodó, vagy az országon átutazó követek beszámolói tehát méltán tarthattak számot közérdeklődésre. Gyakran használták ki az alkalmat az itt állomásozó külföldi katonaság műveltebb tisztjei, hogy megismerjék és leírják az ország különlegességeit (például Wember az ásvány- és gyógyvizeket, a fürdőket); sok természettudós és szakember pedig kifejezetten a tapasztalatszerzés céljából kereste fel az európai nemesfém-termelésben meghatározó szerepet játszó alsó-magyarországi bányavárosokat. Különösen megnőtt az akkor formálódó európai közvélemény Magyarország iránti érdeklődése a török elleni háború idején, hiszen földrészünk csakiii
